20.fejezet-Létezés

"Neveld le a félelmeid,töröld le a könnyeid,engedd el a sötétebb éveidet Állj fel . Mosolyogj .Menj el."


- Hogy érted,hogy maradsz? - kérdezte meglepődve a nő.
Danny nem szólt semmit,csak mosolygott.Karoli odament Dannyhez és értetlenkedve nézte a srácot,mert nem tudta,hogy ki ő.
- Ki vagy te?- kérdezte Karoli.
- Danny - mondta a srác mosolyogva.
Megfogta Danny Karoli kezét,és csak annyit mondott neki,hogy - Még lássuk egymást -
A srác eltűnt egy szempillantás alatt.Ivake odament Karolihoz és átölelte.
- Gyere vissza velem a faluba - suttogta a lány fülébe Ivake.
- Nem megyek vissza - mondta a lány.
Ivake vállat vont és elindult vissza a faluba.Ivake aludni sem tudott,mert folyton csak arra gondolt,hogy vajon miért ment el Karoli,és ki volt az a nő,meg az a gyerek....

- Hahah,nekem kell ez a srác,tudni akarok róla mindent - lépett ki a sötétből Pece.
- Miért,nem vagyunk még elegen? - kérdezte Aio miközben fejjel lefelé volt a széken.
- Hogy mondtad?? - nézett Pece mérgesen Aio felé.
- Inkább meg se szólalj - szólalt meg Pece mögött Firo.
Pece nem számított a mögötte lévő Firora,ezért megijedt,és mérgesen fordult meg.
- Hogy képzeled,hogy csak így odasétálsz mögém és megijesztesz? - kérdezte Pece,miközben az ujját Firo mellkasára szegezte.
- Én nem akartalak megijeszteni,de ha már így megijedtél,akkor örülök,hogy jó munkát végeztem - mondta Firo,miközben Pece ujját levette a mellkasáról.
Pece inkább nem szólt semmit,csak csendben eltűnt a  sötétben.Aio csak nevetett,nem tudta,hogy min nevet,de azért nevetett.Firo csak a szemét forgatva odament Aiohoz,és lelökte a székről.
- Héj,mit csinálsz? - kérdezte mérgesen Aio,miközben a földről tápászkodott fel.
Firo nem válaszolt semmit csak a vállát megvonva kiment a házból.Firo odakint észrevette Kajchirot is,aki épp egy új technikát próbált ki.Nem ment oda hozzá,mert nem akarta zavarni őt.Pece azon gondolkodott,hogy hogyan állíthatná át azt a srácot az ő oldalukra.

Eközbeen Karunochában:

Ivake nem értette,hogy miért nem akart visszajönni Karoli a faluba.Elment Irunához is,de ő nem volt otthon.Ivake akkor elment a szokásos helyükre,ahol régen mindig ők 7-en szoktak edzeni.Nem nagyon akart visszagondolni azokra az emlékekre,mert tudta,hogy sírni fog.Mindig,amikor idejöttek akkor megígérték,hogy mindig egybe fognak tartani és nem fognak szétesni.De sajnos ez már Ivake számára egy szép emlék,mert az egyik csapat társukat már elvesztették és a többiek sem tartanak már össze.
- De visszamennék azokba az időkbe,amikor még csak ismerkedtünk egymással - mondta magában Ivake, miközben az eget fürkészte.Nem hitte volna soha se,hogy neki fog kelleni megmenteni a barátságukat.Nem tehetett mást,mert tudta,hogy azok az idők még nekik is megvannak mélyen az emlékeikben.Gondolta kimegy a temetőbe megnézi Koroni sírját.Elment a virágárushoz és vett 1 szál rózsát,mert mindig a rózsa volt a barátságuk virága.Amikor kiért a temető nagyon üres volt,nem volt ott egyetlen ember sem.Lassan odaért Koroni sírjához.A rózsát letette a sírhoz és imádkozott.Közben minden régi emlék eszébe jutott.Lassan már kezdett sötétedni,de Ivakénak nem volt kedve hazamenni,mert tudta,hogy otthon csak azon gondolkodna,hogy miért ment el Karoli,és Irunáék miért nincsenek olyan sokat együtt,mint régen.Este lett,feljött a hold.Már éjfélre járt az idő.Ivake különös hangokat

hallott,nem tudta,hogy mi lehet az így nem nagyon törődött vele.Egyszer csak arra lett figyelmes,hogy valami ás Koroni sírjánál.Közelebb ment,hogy megnézze,de amikor odament csak azt látta,hogy a sírnál egy nagy luk van ott.Amikor Ivake megfordult,háta mögött egy szellem bukkant fel.Ivake először megrémült,de aztán látta,hogy az elhunyt barátja szelleme van előtte.Koroni szelleme megszólalt.
- Szia,rég láttalak! - mondta Koroni.
- Sz-szia,én is téged! - mondta meglepődve Ivake.
Koroni csak mosolygott,és leült egy közeli keresztre.Ivake nem tudott a keresztre felülni,ezért ő a földre ült le.Koroni megkérdezte Ivakétól,hogy miért van itt még ilyen későn.Ivake az elejétől a végéig mindent elmesélt Koroninak.
- Szóval ez a helyzet veletek - mondta szomorúan Koroni.
- Igen,mindenkit megrázott az,hogy te ilyen gyorsan meghaltál - mondta Ivake.
- Sajnálom,de nem tehetek róla,én nem akartam meghalni! - kiáltotta el magát Koroni.
- Tudom,hogy te nem tehetsz róla,de akkor is jó lenne,ha még itt lehetnél,mert akkor biztos,hogy a csapat jobban összetartana - szólalt meg Ivake.
- Ismételten,csak sajnálom - mondta Koroni,miközben leugrott a keresztről.
Koroni intett egyet és elindultak a falu felé.Amikor bementek a faluba hirtelen a villanyok a faluban már világítottak.Nem tudták,hogy mi lehet ez.A sötétben egy alak bukkant fel.
- Nah,végre elérkezett ez a pillanat is! - hangzott ki a sötétből.