Miután mindenki elkészült,a csapat útnak indult,viszont egy váratlan vendég megállította őket.
- Szükségetek lesz valamilyen fegyverre,ezekre - mutatott fel a 9.horisage egy hatalmas dobozt,amiben volt:dinamit,gumi kacsa,mosópor,pisztoly és kötél.
- Ezekkel mit kezdjek? - kérdezte Ivake felmutatva a gumi kacsát és mosóport.Nagy szemeket meresztve tanulmányozta.
- Ezek meg hogy kerültek oda?! - kérdezte a 9. kidülledt,ijedt szemekkel.Gyorsan kikapta Ivake kezéből a vackokat és zavartan fütyörészni kezdett.
- Indulunk? - kérdezte Iruna,aki már nagyon várta az indulást.Éjjel egy szem hunyásnyit sem aludt,helyette a küldetésen gondolkodott.Hiányzott neki Koroni,hiszen legjobb barátja volt.Bármennyit veszekedtek,elmondták egymást mindennek,testvérekként gondoltak egymásra.Mióta Iruna elvesztette a szüleit,azóta jobban csak Koronira tudott támaszkodni.
- Igen,induljunk! - mondta Karmen,és felosztotta a csapatot,akik külön úton indultak.
~Nyugat felé~
Karmen,Torysha és a két iker nyugat felől közelítették meg az ellenség bázisát.Hirtelen valami mocorgást hallottak,ezért a hang irányába fordultak.Hiába füleltek,semmi veszélyt nem észleltek,ezért tovább indultak.Már több órája gyalogoltak,amikor újra mocorgást hallottak.
- Hellóka - köszönt valaki,mire mindenki a hang irányába fordult.Egy fehér hajú srác állt mögöttük,aki vigyorogva figyelte őket.
- Ki vagy? - kérdezte Torysha,maga köré pedig hatalmas jégtömbömböket helyezett.
- Én vagyok a fogtündér,szerinted? - kérdezte Aio flegma arccal,gúnyos mosollyal az arcán.Simán karba tett kézzel állt,ami még inkább bosszantotta a fehér hajú lányt.Megtámadta jég szilánkok segítségével,de Aio mégsem mozdult.Mégsem találta el,sőt még az erejét sem tudták meg.Aio sem tétlenkedett,seperc alatt Torysha előtt termett,és amikor megpróbálta megtámadni a lányt,Karmen egy mozdulattal a kardja segítségével megállította Aio-t.Visszaugrottak eredeti helyükre,és míg Karmen mérgesen,addig Aio gúnyosan vigyorogva ért földre.Hirtelen újabb hangokat hallottak,mire két fekete hajú srác állt pontosan mögöttük.
- Aio,te meg hova a fenébe tűntél? - kérdezte a töpcli fekete hajú.
- Elmentem virágot szedni,aztán találkoztam velük,de ők nagyon gonoszak voltak velem - biggyesztette le az ajkait,de aztán elnevette magát a másik két sráccal együtt.
- Húú,ezeknél ez már mindennapi? - kérdezte Sora gúnyosan mosolyogva.Mindhárom srác a lányok felé fordult.
- Húú,de nagy szája van valakinek - elég volt csak rápillantani Firo-ra,a szőke nagyobbik iker máris tudta,hogy nem lesz könnyű legyőzni.A lányok és fiúk elkezdték támadni egymást.Torysha és Kajchiro külön vonultak,és bár a lány nagyon erős volt a fiú csupán ásítozott.Nem volt különösebben nehézsége a kitérésben,mert szinte minden támadást kikerült,de támadni csak alig-alig akart.Egy perc alatt legyőzhetné a lányt a hang mágiával,de nem tette.
Az ikrek Firo-val harcoltak.De akárcsak az előző esetnél,itt sem a lányoknak volt előnye.Viszont az előző felállás ellenére,itt Firo támadta a lányokat,még ha nem is teljes erejéből.A levegő támadásai gyengék voltak,támadhatott volna,de nem tette.
Végül az utolsó páros,akik talán a legérdekesebbek.Aio nem csak kikerüli a támadásokat,egy kicsit támad,de még érdekes eseményeiről is beszámol Karmen-nek,hogy ne unatkozzon.Hát nem kedves?
- Tudod,ha kicsivel többet mosolyognál nagyon aranyos kislány lennél,Tündi-bündi - mondta a fiú,aki egyszerűen állt,míg Karmen lihegett.Újra támadott,de Aio gyorsabb volt,így elkapta a lány csuklóját így magához húzta.Percekig álltak egymás előtt,egymás szemébe nézve,de Karmen ellökte a fiút magától.Aio vigyorogva figyelte a lány minden mozzanatát,a lány pedig próbálta megfejteni mi ez az érzés,és miért ver ilyen hevesen a szíve..
~Kelet felé~
A csapat sétált az ellenség rejtekhelye felé.Elöl ment Iruna és Ivake,mögöttük Isiroke és utána pedig Karoli és Eimer ment.Eimert hirtelen egy síphoz hasonló hangra lett figyelmes.Felnézett majd hátra nézett,de nem látott semmit és senkit sem.
- Basszus,mikor leszünk már ott? Kezdek éhes lenni! - mondta Ivake lusta arccal.
- Ne,nyávogj már,olyan vagy mit egy nyávogós kis csaj - mondta Iruna Ivakénak.
- Nyem is vagyook olyan - mondta Ivake nyávogva.
Eimer,Karoli és Isiroke csak a fejüket fogták.Már eléggé megszokták,hogy Iruna és Ivake hülyéskednek és csinálják a műsort,de akkor is még idegesítő volt.Eimer megint meghallotta azt a síphoz hasonló hangot.Megkérdezte Karolit,hogy ő is hallja e azt a hangot.De ő nem hallott semmit sem.Elöl a fiúktól inkább meg sem kérdezte.Egyszer csak Karoli mocorgásra lett figyelmes.Nem látott senkit sem hiába nézett fel a fákra.
- Srácok nekem olyan érzésem van mintha valaki figyelne minket - mondta Karoli.
- Biztos csak képzelődsz Lina-chan - mondta Ivake.
- Nem hinném,hogy képzelődik! - mondta nevetve egy ismeretlen hang.
Iruna előrántotta a kardját és fordult egyet.A 3 srác készen állt a támadásra.
- Mutasd magad te idegen,vagy talán nem mersz előjönni? - mondta Isiroke picit gúnyos hangon.
- Hahaha,én előmerek jönni,de ha mutatkozom akkor ti meghaltok.Szóval választhattok mutatkozom és meghaltok vagy nem mutatkozom és akkor is meghaltok - mondta az idegen hang.
- Ennek nincs semmi értelme szóval mutasd magad te gyáva féreg - kiabálta Isiroke.
- Rendben,de akkor végetek - mondta az idegen hang.
Karoli elakart bújni,de egy srác bukkant fel előtte.Leugrott elé a srác és megcsókolta a lányt.Iruna kicsit féltékenyen nézte ezt végig.
- Hmm,nem is rossz belépő! - kiáltott fel Ivake.
- Te hülye! - mondta Eimer miközben fejbe vágta Ivakét.
Karoli nem szólt semmit sem csak a legközelebbi fához felugrott.
- Ki vagy te? - kérdezte Iruna,mogorván.
- Az én nevem,hah,Train Kasai - mondta Train.
- Train?...Kasai?-kérdezte Eimer.
- Oh,te vagy az a gyerek...az aa híres családból származó gyerek,aki megölte a szüleit - mondta meglepődve Ivake.
- Oh,woow-meglepődött Iruna.
- Te akkor már minimum 1000 éves lehetsz! - mondta nevetve Ivake.
- Befogod,még nem vagyok 1000 éves,csak 110 - mondta Train.Karoli még mindig sokkos állapotban volt,úgy nézett a "szócsatára".
- Én már nem várok tovább,Pusztulj! - kiáltott fel Iruna és támadott Train-re.
- Hát manapság milyen türelmetlen emberek vannak,akkor kezdjük - mondta Train és eltűnt.
Mindenki meglepődött.Nem tudták,hogy hol van a srác.
- Mögötted vagyok,haver! - mondta Train és egy illúzió világot idézett elő Train Irunának.
A többiek nem értették,hogy mi baja van Irunának.Küzd a senki ellen és még komoly sérüléseket is szerez.Eimer hiába szólt hozzá,nem válaszolt rá.Karoli meglepődve nézett Irunára és közben azon gondolkodott,hogyha valahogy nem segít neki akár még meg is halhat.Karoli amikor akart segíteni Irunának Ivake elé ugrott.
- Mit csinálsz? Segítenünk kell Irunának mert meghal! - kiáltott fel Karoli.
- Én is segítenék neki,de nem lehet mert egy illúzió világba került és ha segítenénk neki akkor csak rosszabb lenne a helyzet - mondta Ivake.
Karoli szomorúan nézett Irunára.
- IRUNAAAA!!
