Sziasztok!Bocsi,hogy ilyen későn jön új fejezet,de itt a suli
és kevés időm
van.Remélem tetszeni fog.^^ xoxo:Ellie
- Mikor leszünk már ott? - kérdezte Ivake nyöszörögve.
- Mindjárt,ne aggódj - felelte Karoli mosolyogva.Időközben
nagyon jó barátok lettek,megosztottak egymással mindent.Ivake húgának tekinti
Karolit,mivel szerinte nagyon hasonlít rá.
- Akkor jó Lina-chan - válaszolta immár fellelkesedve.
Az út további részében nagyon sok csapdával kellett megküzdeniük,de végül
átjutottak a nehezebb részen.
Mindenki nyugodtan,csendben,olykor nagy zajjal ment.Karoli és
Isiroke azonban nyugtalanul.A lány nem értette miért érzi magát furcsán amikor
Iruna közelében van.Azt tudta,hogy az idő alatt nagyon megkedvelte,sőt.Csak nem
akarta elhinni,talán mert eddig csak egyszer tapasztalt ilyet,de az is rosszul
végződött.A fiú pedig pont Karoli miatt volt nyugtalan.Isiroke eddig keveset beszélt,mint most is,de
Karoli mellett sokkal boldogabban és kedvesebben beszélt.A több
órás út,a pihenők eredménye miatt,este lett.Este pedig jobbnak látták nem
folytatni útjukat,ezért egy eldugottabb kis helyen letáboroztak.
Iruna és Koroni felépítették a sátrakat,Ivake és
Isiroke tűzifáért
mentek,Karoli és Eimer pedig a vacsorát készítették.Miután mindenki
visszatért,leültek a farönkökre és enni kezdtek.
- Mit szólnátok néhány horror sztorihoz? - kérdezte Ivake.
- Nekem mindegy - mondta Iruna
- Jó én kezdem! - kiáltott fel Ivake és gonosz vigyorral az arcán kezdte a meséjét.
- Egyszer pár iskolás diák szintén eljött táborozni,pontosan ebben
az erdőben.Az első nap a fiúk átakartak menni megviccelni a lányokat a sátrukban.A
fiúk négyen voltak,az első kettő hangokat hallott,hogy „gyere“ meg
ilyenek,elkezdtek futni vissza a sátorba.Ott látták,hogy a másik kettő
ott ül és bámulnak rájuk,majd egyszer csak egy kezet éreztek a vállukon,megfordultak
és....
- ÁÁÁ!! - kiáltott fel Eimer.Sajnos egyáltalán nem bírja a horror sztorikat,de
ezt senkinek nem mondta el.
-Szinte gondoltam,hogy így fogsz reagálni,mint egy kislány-nevetett
Ivake,aminek az lett a vége,hogy Eimer bedühödött és kergetni kezdte
Ivakét.
- De most komolyan még Karoli sem ijedt meg - mutatott Ivake,akit
már Eimer lefogott.Karoli felnézett és a tűz nézése helyett,rájuk nézett.
- Szerintem menjünk aludni - mondta Iruna.És mindenki bement a sátrába
és elaludt.Kivéve Karoli és Iruna.Karoli bárhogy próbált nem tudott
aludni,ezért hirtelen jött gondolat miatt kiment gyakorolni.
Iruna szintúgy,csak forgolódott,majd meghallotta Karolit.Kiment a folyóparthoz,ahol
meg is találta.Nem akarta,hogy észrevegye ezért egy bokor mögé bújt.Iruna
csodálkozva látta,Karoli erejét.Nem gondolta,hogy ekkora ereje van,amiről szerinte
senki sem tud.Mindenki csupán annyit tud,hogy Karoli képessége a jövőbe látás,de
amit Iruna látott az egész más....fekete mágia.
Karoli reggelig gyakorolt,Iruna pedig reggelig nézte.Mire teljesen
kimerült,térdre esett.Ezenkívül egy látomást látott,hogy az ellenfeleik meg
akarják ölni Irunát.Egy nyíl suhant Iruna felé,de nem egyszerű,hanem mágikus erővel
bíró.Karoli egész este gyakorolt,ezért nem maradt csak nagyon pici ereje.Ezt
felhasználva gyorsan a nyíl elé ugrott.Iruna teljesen meglepődött,sokkos
állapotba került pár másodpercig,majd Karoli felé fordult.Végre visszatért a valóságba
és látta ahogy Karoli körül egyre nagyobb vér tócsa keletkezik.
- Karoli!!
