15.fejezet-Hol a határ?

- Most meghalsz!! – kiáltotta Yui,és egy határozott mozdulattal Iruna előtt termett.A srác képtelen volt védekezni,így miután a másodszor megszúrta,a harmadikra várva becsukta a szemét.A szúrás elmaradt.Nem érzett fájdalmat,semmit sem.Lassan,hunyorogva kinyitotta a szemét,s szembetalálta magát Karmennel,Torysha-val,és az ikrekkel találta szembe magát.Vagyis pontosabban a hátukkal.Karmen még időben ugrott a fiú elé,de így a bal kezén a ruhát elszakította,s a méreg terjedni kezdett a testében.Aio,Firo,Kajchiro,Train és Yui kissé meglepődtek,de nem ijedtek meg.Egyszer már harcoltak a lányokkal –vagyis alig pár perce-, így ismerik a képességeiket.Nincs ok az ijedségre – gondolták mindannyian.S talán igazuk is volt.Karmen testén horzsolások voltak,fáradt volt,az ereje nagy részét elhasználta.Torysha hófehér haja csapzottan tapadt fehér bőrére.Sora és Senna alig álltak a lábukon.Mégis egyikük sem mutatta a megfutamodás érzését.Mind képesek voltak harcolni a végsőkig,és tovább.

- Nocsak,csak nem új áldozatok?Felesleges próbálkozás,egyszer már megszúrtalak – mutatott Yui Karmen kezére,ahol egy vágás,és vörös folyadék volt látható.

- És?!Azt hiszed még egyszer megérinthetsz? – Karmen gúnyos mosolyra húzta ajkait,holott tudta,hogy nem maradt elég ereje a harcra.Ha a lányt le is győzni,a fiúk ellen már nem lenne esélye.Ők ellen már nem lenne esélye.Ő tudta a legjobban,mégsem futamodott meg.Yui mérge tisztán látható volt.Nem tűrte,hogy mások így beszéljenek vele!A fiúk inkább figyelték a lányok harcát.Hiába akartak volna beavatkozni,az úgy túl unalmas lett volna.Aio főleg Karmenre koncentrált,ugyanis az ellenség közül ő tudta a legjobban,hogy a lány teljesen kifáradt.Firo nagy unalmában köveket rugdosott maga előtt,s komoly arccal figyelte,ahogy Yui egyre bosszúsabb lesz.Kajchirot kivételesen érdekelte a „meccs“,mégis érdekesebbnek tartotta volna,ha beszállhat ő is.Train először megvetően nézett Iruna felé,majd figyelmét a másik csapatra fordította,akiket most szívesebben figyelt  volna.Mélyet sóhajtva ült le Firo mellé,s unalmas arccal nézett a csata felé.

- Mi van,haver? – guggolt le mellé Kajchiro.

- Semmi...Csak kíváncsi vagyok a főnök mit csinált a többivel.. – felelte Train elgondolkodva,s megvonta a vállát.Tényleg érdekelte,hogy mi történt velük-vagy vele.

- Ááá,szóval érdekel mi történt a kiscsajjal,akit lesmaciztál? – fordult felé vigyorogva Aio,bár próbált a harcra figyelni,ezt nem hagyhatta szó nélkül.

- Nem éppen... – fordult vissza a harc felé Train,holott ő maga nem volt biztos abban,amit mondott.Érdekelte a lány-azaz Karoli-,de nem tudta miért.Az ereje miatt,vagy mi miatt?Annyi kérdés volt a fejében,amik ahhoz a lányhoz kötötték.Szerinte csupán megölni szeretné,saját kezével.Igen,biztosan ez az! – gondolta magában.

- Aha,higgyem is el – nevetett fel Aio,majd kinyújtotta a nyelvét.Újra a harcra fordította tekintetét,és többet nem szólt.

- Ideje lenne befejezni! – nevetett fel kárörvendően,s megvetve pillantott az ikrekre,akik a földön feküdtek.Torysha szintén az ájulás szélén állt,míg Karmen sűrűn szedte a levegőt,szája szélén vér folyt végig.Yui felugrott a levegőbe,és készült,hogy pontot tegyen az ügy végére.A fiúk érdeklődve figyelték az eseményeket,Iruna viszont egyre kétségbeesettebb volt.

**Eközben Karoliéknál**

- Nem hinném,hogy menekülnötök kellene...végül is ti akartatok megtámadni minket,nem? – intézte a szavakat Pece Isirokénak és Ivakének,akik mindent beleadtak ugyan a csatába,de mégsem tudtak akár egy sérülést ejteni a vörös hajún.

- Dugulj el! – törölte le a szájáról a vért Ivake.Pece nagyot sóhajtott,majd gúnyosan elvigyorodott,és egy villám csapással megtámadta Ivakét.Isiroke és Ivake,mindketten a fának támaszkodva vették a levegőt,szitkozódtak,vagy a következő támadáson gondolkodtak.Eimer remegve fogta Karoli kezét,aki ugyan nem félt,mégis az a szorongó érzés ott volt a lelkében,miszerint a barátait meg kell védenie.Csak neki lehet esélye Pece ellen.Mégis,amikor az anyjára gondolt,hogy vele mi történt,minden határozottsága inakba dőlt.Bár nyugodtnak tűnt,mégis benne volt az az érzés,hogy ő miatta haltak meg a barátai,a családja,a szerzetes,mindenki,aki a faluban élt.Minden miatta-azaz az ereje miatt volt.

- Tényleg ennyicske erővel akartatok megtámadni minket?Ez szánalmas... -  ingatta a fejét Pece,de mégis mosolygott.Karoli hirtelen mozdulattól vezérelve felállt,és .....

**Eközben Irunáéknál**

Mindenki kíváncsian figyelte az eseményeket-természetesen a rosszak közül.A levegő megfagyott,olyan hirtelen történt az egész.Az egyik pillanatban még azt hitték vége,Karmen meghal,a többiek meghalnak,-ebben a pillanatban Aio mintha kicsit megijedt volna-,de Annak a személynek hála,mindenki megmenekült.

- Huhh,még pont időben – sóhajtott az ember,azaz a nemes,jobban mondva az immáron 9.horisage.Egy röpke pillanat alatt fogta meg Yui kezét,így az nem tudott támadni.A lány elrántotta a karját,s mérgesen meredt az előtte álló idegenre.

- Ó,már megint találkozunk? – nevetett fel a 9.,miközben Train-re nézett.A srác intett,majd tovább figyelte az eseményeket.

- Ki a franc vagy te? – kérdezte Yui dühösen,keresztbe tett kézzel.

- Ó,az nem számít.A lényeg,hogy elnézést,de mi most távozunk!Viszlát – indult  a lányok felé,majd a zsebéből kihúzott egy csiga formájú tárgyat.Mindenki értetlenül meredt rá.Egy nagyot fújt bele,ami ennek hatására hatalmas repülő szőnyeg féleséggé vált.Szinte már-már hülyének nézték a nemest,aki nem foglalkozva semmivel tette fel az ájult lányokat,majd Irunához sietett.

- Jól vagy,fiam? – kérdezte,mialatt felsegítette a fiút,és a szőnyeg felé vezette.Iruna nem szólt semmit.Szánalmasnak érezte magát,hogy nem csak nem tudta megbosszulni legjobb barátját,de még a többieket is veszélybe sodorta.Sosem gondolta,hogy ilyen erősek.Hogy ennyicske esélyük van a győzelemre.Hogy a sok edzés,csaták,küldetések alatt...semmit sem fejlődtek!

**Eközben Karoliéknál**

A csata nagyban folyik Karoli és Pece között.Egyik fél sem hátrál meg,sőt.

- Egész jó vagy! – mosolygott Pece,és egy újabb támadást mért a lányra.Mindkettőjüknek Fekete mágia a képességük,így ez egy egyfajta ki a jobb mérkőzésnek bizonyult.Mindketten talpon voltak,Pecének nyilvánvalóan nagyobb kihívást jelentett Karoli,mint a másik két srác.Ez örömmel töltötte meg,hiszen nem mindennap talál egy olyan embert,aki ugyanolyan-vagy hasonló-képességekkel van megáldva,mint ő.A lány homlokán vér csurgott,amit igyekezett minél hamarabb letörölni.Míg Pecének élvezet a harc,addig Karoli minél hamarabb szeretné befejezni.A fiúk és Eimer szomorúan nézték a küzdelmet,hiszen semmivel nem tudtak segíteni a lánynak.Ivakének eszébe jutott,amit Karoli mondott,amikor harcolni kezdett Pecével:

- Karoli? – kérdezte Eimer értetlenül,amikor Karoli felállt mellőle.A lány szemei elszántságot mutattak,ez felkeltette Pece érdeklődését is.

- Majd én harcolok ellened – mondta Karoli rekedten.A srácok értetlenül meredtek a szőkére.Fogalmuk sem volt arról,mi járhat a lány fejében.

Karoli kezdett fáradni,de a fiú ugyanúgy volt képes harcolni,mint eddig.

Hirtelen valami tornádóhoz hasonló keletkezett,így félbe kellett szakítani a csatát.Mindegyikük felnézett,ahol a nemes jókedvűen integetett,és jelbeszéddel elmutogatta,hogy „szálljatok fel“.Persze mindenki értetlenül figyelte őt.

- Ez a hülye – temette a tenyerébe a fejét Ivake,bár igazából a csapat összes tagja.Ha még nem lette volna elegen,Aio és csapata is megjelent,a morcos Yui-val.Végül nagy nehézségek árán,de megértették és felszálltak.A Noroi csapat nem ellenkezett.Tudták,ha eljön az ideje,úgyis legyőzik őket,addig izgalmasabb,ha élnek..

xxx

Sziasztok,már kész van az 1. Iruna videó . Amit meglehet nézni a Youtube-n .
Itt van:

 Remélem tetszik!!! x Ayu xx

14.fejezet-Változás

- Srácok,ha itt fogunk bámészkodni akkor csak azt fogjuk elérni,hogy meghalunk vagy mi is egy illúzió világba kerülünk - mondta Ivake.
Közben a Noroi csapat is a helyszínre érkezett.A Noroi csapat támadott Karolira és a többiekre.
- Helló drágaságom,már megint találkozunk? - kérdezte Pece,mialatt Karolira támadott.
- Hát,sajnos igen,de ne hidd hogy olyan könnyen letudsz engem győzni - mondta mérgesen,rekedtes hangon Karoli.
- Oh,én ilyet nem hiszek,hanem tudok - kiáltott fel Pece kacagva.
- A francba így nem fogom tudni legyőzni Train-t,ha ebbe az illúzió világba vagyok - gondolta magában Iruna.
Iruna elővette a nyakláncát,amit még kiskorában kapott a szüleitől.Nem egy különleges nyaklánc volt az,mégis abban volt Iruna összes ereje.Ezt a nyakláncot még soha sem használta,mert úgy gondolta,hogy a nyaklánc nélkül is elég erős.Még senki sem látta neki,csak ő tud róla.De a nyaklánc használatának van hátránya is,ha használja,akkor akár bele is halhat,mert nem tudja használni azt a sok erőt.Nem tehetett már mást,beletörődött abba,hogy saját maga nem tudja legyőzni Train-t.
- HIRAKU - kiáltotta Iruna.
Ahogy ezt kimondta,a nyakláncból rettenetes erő tört ki.Iruna kezdett átváltozni valami fura lénnyé.Széttörte a burkot és kiszabadult.Mindenki csak nézett,nem tudták,hogy mi az a lény.Eimer azt gondolta,hogy Train valami  lényt hozott létre,ezért megtámadta.Mivel Iruna nem volt magánál,jobban mondva nem bírt az erővel, ezért képtelenség volt az,hogy a maga ura legyen.Az erő irányította Irunát.A szörny neve Dākuhāto volt.Dākuhāto erősebb volt,mint Eimer,ezért elég volt neki egy suhintás és Eimer már a földön is volt.Karoli odafutott Eimerhez és felsegítette a földről.
- Jól vagy? - kérdezte Karoli Eimertől.
- Igen,jól vagyok - válaszolta Eimer.
Megijedve nézte Train a lényt.Hirtelen,Train mögött termett a szörny.Amikor megszólalt,Karoli felismerte a hangját és segített a szörnyé változott Irunának.De Iruna ellökte Karolit és inkább őt is megtámadta,hogy ne tudjon neki segíteni,mert úgy érezte hogy csak útban lenne.Pece,Aio és Kajchiro is segítettek Trainnek.Úgy gondolta Train,hogy nem kell neki segítség,de azért hagyta a 3 srácot harcolni a szörny ellen.
- Hey Pece,menj és keresd meg Yui-t,és mond meg neki,hogy jöjjön ide - mondta Train Pece-nek.
- Oké! - mondta Pece és eltűnt a fák között.
- Aio,Kajchiro mi támadjuk addig a szörnyet - kiáltotta a 2 srácnak Train.
- Igenis - felelte Aio és Kajchiro.
Támadták Dākuhāto-t,amíg csak tudták.Egyszer csak egy hatalmas köd támadt fel.Eimer és Karoli odafutott Ivakéhoz és Isirokéhoz.
- Gyerünk,el kell innen mennünk! - kiabálta Isiroke.
- De mi lesz Irunával? - kérdezte Karoli ijedten Isirokétól.
- Ahogy elnézem,nem lesz neki semmi baja - mondta Isiroke.
Eimer megfogta Karoli kezét és futni kezdtek.Ivake és Isiroke utánuk futott.
A köd egyre sűrűbb és sűrűbb lett,már alig lehetett látni a fákat.A ködből még Dākuhāto sem látott ki.Ez nagyon megzavarta a szörnyet.A ködből egy lány jött elő.Train odament hozzá és így szólt hozzá  - Végre ideértél..Yui,azt hittem már nem jössz el - mondta.
-És kihagyjam a bulit? - kacagott Yui.
Yui és Train támadni kezdték a szörnyet.Mivel a szörny nem látott a ködben,ezért könnyen meg tudták őt támadni.Yui egy mozdulattal leszakította a szörny nyakából a nyakláncot és az visszaváltozott Irunává.
- Hahaha,most van vége,drága Iruna!! - kacagott fel Yui.
Yui egy csapást mért Iruna mellkasára.Iruna egy szúró fájdalmat érzett a mellkasában.Nem tudta,hogy mit csinált vele Yui.
- Látom nem tudod,hogy nekem miféle erőm van ezért elmondom - nevetett a lány.
- Ha 3-szor megérintem a mellkasodat ugyanazon a ponton akkor meghalsz - felelte nevetve Yui.
Irunának nem volt annyi ereje,hogy felálljon és elfusson.Yui másodszor is egy csapást mért Iruna mellkasára.
- Most meghalsz!! - kiáltotta Yui.