8.fejezet-Harcolj önmagaddal!

Sziasztok!Most egy hosszú részt hozunk,mert nem biztos,hogy lesz rész januárig.Jó olvasást!xx:Ellie&Ayumi

Dalok,amiket olvasás közben hallgathattok:Avril Lavigne-Wish you were here
                                                                         Three days grace-Over and over
                                                                          Skillet-The last night

/Tanácsteremben/

- Gondolom kérdezni akarsz valamit - mondta a fő tanácstag nyugodtan,mégis ujjaival az asztalon dobolt.A nemesen és tanácstag vezetőjén kívül senki sem tartózkodott a szobában.

- Jól gondoltad!Mégis mi volt az a erő? - kérdezte a nemes nyugtalan hangon.A tanácstag csak fújt egyet,jeléül,hogy elmondja amit tud.Felállt,majd az ablakhoz sétált,ahol éppen a hatalmas karácsonyfát díszítették.A nemes leült,és mindketten a havat kezdték nézni az ablakon keresztül.

- Ez egy nagyon régi történet! - mondta,majd a nemes felé fordult. - Volt egy papnő,a neve Izanami,a sötétség mágusa,aki mindig egy kereszt alakú nyakláncot hordott - ekkor a nemes felé fordult,akin először értetlenség látszott,azonban ezt hamar felváltotta az észrevétel.

- Úgy érted az ami a lány nyakában volt? - kérdezte nyugtalanul,hiszen ismerte ezt az erőt,melyet ha megszereznek mindennek vége.

- Igen!400 évvel ezelőtt a nagyhatalmú Resha Valentine megalkotta az öt hatalmas hatalommal rendelkező gyémántokat,a Szent ékköveket.Azonban az emberek gonoszsága miatt,Resha feláldozta magát és hatalmával a gyémántot öt felé törte.Ami szétszóródott az egész világban.Egy kivételével - itt egy kis szünetet hagyott,majd folytatta. - Resha ott született,ott volt papnő,ahol Izanami.Azt az egyet meghagyta a szentélyben.Ahol azután Izanamihoz került,most pedig Karolinál van.

- Hogy került hozzá? - kérdezte a nemes meghökkenve és kíváncsian.

- Karoli Izanami lánya.Resha leszármazotja.

- Mi?? - a nemes felállt,majd ő is az ablakhoz állt.Egy ideig csendben ültek,amit a tanácstag szakított félbe.

- A falu azóta felégett.-mondta,majd a nemes döbbent arcával találta szemben magát. - Démonok támadták meg a szentélyt az erőért,ezért égett le az egész falu.Egyetlen túlélője egy hétéves kislány volt.Akit az anyja,az élete árán védett meg.

- Miért jött ide? - kérdezte a nemes

- Nem tudom,de az biztos,hogy nem először járt itt,sőt azt sem tudom mit csinált egészen idáig a nagyvilágban - mondta a tanácstag,miközben kifelé nézett a hó hullásra.

- De  amiért itt vagy az  az,hogy te légy a következő horisage.

- Rendben vállalom!Egy feltétellel!

- Mond csak.

- Ha a kölykökre mostantól én ügyelhetek! - a tanácstag először csak elgondolkodott,de aztán beleegyezett.

- Jól van! - mondta,majd a nemes elhagyta a szobát.

/A kórházban/

- Nem akarok itt maradni! - mondta Karoli hisztérikusan.A kórház szobában mind a hatan,Karolival együtt bent voltak.

- Nyugi!Csak pár napig kell bent maradnod - mondta Iruna mosolyogva és megsimogatta Karoli fejét.Aminek következtében Karoli arca egy paradicsomra hasonlított.Ezért inkább a takaróval egész fejét betakarta.

- Szerintem több nap lesz,nézzétek szerintem lázas! - kiáltott fel Ivake aggódó hangon,ami inkább egy vékony lány hanghoz hasonlított.

- Hol? - kérdezte Eimer aggódóan,szerencsére az ő hangja normális maradt.

- Sehol! - susogta Karoli a takaró alatt.És megint kibújt a takaró alatt,de amint kibújt mindenki meglepődve néztek rá.Eddig mindig komoly és felnőttes volt,most akárcsak egy kislányt látnának.Duzzog piros pírrel az arcán,akárcsak egy aranyos kislány.Karoli nem értette miért viselkednek így,ezért értetlen arcot vágott,mire mindenki elnevette magát.

- Tényleg! - sikított fel Eimer.- El kell mennünk Kimunari úrnak segíteni.

- Tényleg! -mondta Koroni mérgesen,hiszen utál megszegni valamilyen szebályt vagy ígéretet.

- Mennünk kell Lina-chan!Vigyázz magadra! - kiáltotta Ivake és már el is tűnt az ajtóban.Mindenki elköszönt,Iruna pedig még utoljára rá mosolygott.Mikor mindenki elhagyta a kórházi szobát,Karoli elővett egy képet,amin egy kislány és az anyukája volt rajta.Egy könnycsepp csurgott le az arcán,majd ezt a követte még egy,majd még egy.A végén Karolit olyannyira beborították a könnyek,hogy nem vette észre amint a kép éles oldala megvágja a karját.A vér óvatosan,kígyó mozgásához hasonlóan csurog le a karján.Csak nézi,de hamar észbe kap és egy szalagért nyúlna,amikor egy kést fog meg.Az ott szerzett sebtől felkiáltott,de olyan halkan,hogy csak az hallaná meg,aki a szobában van.Azonban a lány teljesen egyedül van.

/Úton Kimunari felé/

- Pedig nem akartam egyedül hagyni!-mondta Eimer mérgesen,de nem tudott mit csinálni.Ha egyszer szólítja a kötelesség nem tud mit csinálni.

- Mi is így vagunk vele! - mondta Iruna,és folytatták az utukat csendben.

- Pokémon!! - kiáltott fel Ivake és megdobált mindenkit.

- Mi a szart csinálsz? - kérdezte Koroni,aki már forrt a dühben.

- Miért vagytok ilyen szar hangulatban?Olyan mintha már Lina temetését szerveznétek - mondta Ivake komolyan,látszott,hogy komolyan gondolja.Olyan neki Karoli,akár a húga.

- Nehéz beismerni,hogy egy ilyen hülyének van igaza,de igazad van - mondta nehezen Eimer.Ivake pedig büszkén felemelte a fejét,majd folytatták az utukat.Végül elérkeztek egy farmra,ahol egy kislány futott.

- Iruna,srácok!- kiabálta,majd beleugrott Iruna karjaiba.

- Akoto! - kiabálta egy öreg és ahogy tudott,futott hozzájuk.

- Jó napot! - mondták egyszerre és követték az öreget.

- A sok hó miatt,nem tudunk kint dolgozni,de szeretném ha ezeket elvégeznétek.-mondta kedvesen.

- Ennyit? - kérdezte lefagyva Ivake,mire Eimer fejbe csapta.

- Persze hogy elvégezzük - mondta Eimer mosolyogva.Neki kezdtek,azonban Akoto még mindig Irunába csimpaszkodott.Mikor végre leszállt neki álltak dolgzni,de Akoto még mindig Irunát bámulta.

- Azt hiszem bejössz neki - súgta Ivake Irunának gonosz vigyorral az arcán.De nem örülhetett sokáig,mert Eimer újra „megtámadta“,mert most a fülét húzva ráncigálta vissza dolgozni.Iruna nagyon aggódott Karoliért,a munka közben is csak rá gondolt.

- Köszönöm a kemény munkát gyerekek! - mondta az öreg kedvesen és büszkén.

- Semmiség - válaszolt Eimer,majd elindultak.Vissza akartak menni a kórházba Karolihoz,de előbb ajándékért mentek neki.

- Ez király! - mondta Ivake és egy szellem könyvre mutogatott.

- Egy lánynak nem ilyen félelmetes dolgokat kell adni,hanem valami sokkal kedvesebbet - mondta Eimer.Koroni pedig túlságosan figyelt,talán van egy lány aki tetszik neki?

Mivel sötétedett megvették a szellemes könyvet és elindultak a kórház felé.

/A kórházban/

A vér egyre jobban csurgott a kezén,ezért a sokkból hamar fel kellett ébrednie,ha nem, meghal.Talált pá kötszert és addig szorította mindkét vágást,míg a vérzés elállt.Hirtelen újra sírni kezdett,és ezt motyogta miközben a képet nézte:Bárcsak itt lennél,nagyon hiányzol!!Karoli szólt a nővérnek,aki ellátta a sebeit és újra egyedül maradt.

- Na na na na! - énekelte Ivake,miközben beértek a kóházba.Mindenkinek elege volt Ivake „tökéletes“ hangjából,ezért minél hamarabb várták,hogy megérkezzenek.

- ÁÁÁ!! - kiáltotta az egyik nővér,miközben Irunáék felé futott.

- Mi történt? - kérdezték,de furcsa választ kaptak.

- Egy szellem! - kiáltotta,majd kiszaladt a kórházból.Csak néztek utána,de hirtelen egy hangot hallottak.

- HÚÚÚ! - alig hittek a szemüknek,egy szellem ment el előttük és....és ...rájuk mosolygott.

- Wáááááááá! - kiáltotta Ivake lányos hagon és Koroni nyakába ugrott.

- Szállj le rólam! - kiáltotta,majd miután sikeresen leszedték Ivakét,Karolihoz siettek.Benyitottak és egy mosolygós arccal találták szembe magukat.

- Mi történt? - kérdezte mosolyogva Karoli.

- Egy szellem! - kiáltotta Ivake és bebújt az ágyba Karoli mellé,aki csak elpirult,míg Ivake teljesen bebújt a takaró alá.

- Ivake! - kezdte Iruna és Eimer mérgesen.Csak mindketten más miatt voltak dühösek.Iruna csöppnyi féltékenységet érzett,Eimer pedig csupán Karolit féltette Ivake hülyeségétől és perverzségétől.Azonban egyikük sem tett semmit,mert az ajtóban a szellem jelent meg,mire mindenki döbbent arcot vágott

- Wááááá!

7.fejezet: Karácsonyi különkiadás

Amikor visszaértek a faluba,egyszeriben elkezdett hullani a hó.Mind csodálkoztak,hogy még náluk is hullik a hó.
- Jéééj,úgy látszik a karácsonyunk fehér lesz!! - mondta Ivake.Már a faluban is készülődtek az emberek a
karácsonyra.Minden háznál vagy üzletnél szép csillogós karácsonyi díszek voltak kirakva.
- Jaj,de szép díszek - mondta Eimer csodálkozva.A srácok elkísérték a nemest a tanácsterembe.Miután elkísérték mind hazamentek,de mielőtt még Iruna hazament volna hazakísérte Karolit.
- Mit szeretnél karácsonyra kapni? - kérdezte Karoli Irunától.
- Én? Hát ezen még nem is gondolkodtam - mondta Iruna.
- Hát,oké,ha eldöntötted akkor majd szólj - mondta Karoli elpirulva.Iruna hazafelé menet elkezdett gondolkodni a mai napon és amit Karoli az előbb mondott neki.- JAJ,DE 'ARANYOOOOS' ÉS EGYBEN NYÁLAS IS -hangzott el egy hangtól.Iruna nem látott senkit se,nem tudta hogy honnan jön
ez a hang.
- Ki vagy? Mutasd magad,vagy tán félsz elő jönni? - mondta Iruna dühösen.
- Hahaha,én nem félek - szólalt meg ismét az a hang.
- Gyere elő,mutasd magad!! - ordította Iruna.Amikor ezt kimondta Iruna egy lány jelent meg.
Iruna nem hitt a szemének .
- Na mi van? Nem rám számítottál? - kérdezte a lány és ezzel eltűnt.Iruna megdermedt az
ijedségtől,de mikor észhez kapott rögvest rohant hazafelé.Amikor hazaért,bement a nappaliba és észrevette megint azt a lányt.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte döbbenten,de egyben mérgesen a lánytól.
- Én igazán semmit,csak gondoltam meglátogatlak téged - válaszolt a lány és vállat rántott.
- YUI KAMACHIL!! Pusztulj!! - Iruna felkiáltott és támadni akart a lányra.De Yui-t még
meg sem tudta közelíteni.
- Jaj,muszáj folyton harcolni egymással?? Te komolyan azt akarod hogy megöljelek? - kérdezte
Yui Irunától.
- Hah,eltűnt?-Iruna kérdezte saját magától.Másnap reggel nagy nyüzsgés volt a faluban.Iruna egész este
nem aludt semmit sem,azon gondolkodott hogy mit akarhatott tőle Yui.Egyszer csak kopogást hallott.
- Ki az? - kérdezte Iruna fáradtan.
- Én vagyok az Eimer,engedj be! - mondta Eimer.Iruna odament  az ajtóhoz és szép csendesen kinyitotta.
- Szia,anya és én sütöttünk süteményt és gondoltam hozok neked is - mondta vidáman Eimer.
- Oh,köszönöm! - felelte Iruna.
- Nos,mesélj...miért vagy még ilyenkor is bent? - kérdezte Eimer Irunától.
- Hát....... - Iruna nem akarta elmondani Eimernek,hogy mi történt tegnap este ezért inkább csak annyit felelt:
- Nincs kedvem kimenni.
- Hát sejthettem volna,amilyen lusta vagy - mondta kacagva Eimer.
- Hahaha,nagyon vicces vagy! - mondta Iruna mérgesen.
- Na,gyere ki,kihívjuk a többieket is - mondta Eimer kedvesen.
- Oké - felelte Iruna.Majd elindultak Ivakéhoz,Isirokéhoz,Toryshához,Koronihoz és Karolihoz.
- Most hogy összeszedtük a bandát mehetünk hócsatázni - kiáltotta Eimer.
- Nyomás - kiáltotta Ivake.Elkezdték egymást hógolyóval dobálni...Sötétedéskor mind a 7-en hazamentek.Iruna nagyon nyugtalan volt,attól tartott,hogy Yui ismét eljön hozzá,de nem jött.
KARÁCSONY REGGEL....
- Végre itt a karácsooooony!!...Ébredjetek Firo,Kajchiro,Pece,Yui,Train - kiabálta reggel Aio.
- Lakat a szádra - mondta mérgesen Firo.
- Ha felébreszted a főnököt akkor nagy bajban leszünk - mondta Kajchiro,de éppen hogy csak kimondta
már Pece mögötte volt.
- Mit zajongtok kora reggel ti balfékek? - kérdezte mérgesen Pece.
- Hát,ma van karácsony és hát erre vártam egész évben - mondta Aio boldogan.
- Karácsony?? Én azt a szót nem ismerem hogy karácsony,náluk olyan nincs.
- Miiiiiiiiiiii??? - kérdezte Aio szomorúan ...
- Jól hallottad,nálunk nincs karácsony,azt se tudom mi az - felelte Pece.
- A karácsony a szerete és a béke ünnepe - felelte Aio.
- Csupa nyálas és vidám egyszóval - mondta Pece és elment.Aio nem értette hogy miért ezt gondolja Pece a karácsonyról.Gondolta hogy megkérdi Yui-tól mert ő már kiskora
óta ismeri Pecét.
- Hééé,Yui!! - kiabálta Aio.
- Mit akarsz?! - kérdezte dühösen Yui Aiotól.
- Elmeséled nekem hogy Pece miért utálja a karácsonyt? - kérdezte Aio.Yui végül megelégelte Aio nyafogását és elmondta.
- Oh,oké,elmesélem.....Még minden kiskorában kezdődött amikor még a szülei éltek neki.Ő is nagyon várta már a karácsonyt,sokat beszélt róla.Amikor elérkezett az ajándék osztás mindenki kapott valamit csak ő nem.A szüleinek nem volt annyi pénzük,hogy vegyenek neki ajándékot.Pece nagyon szomorú volt és
ezért elhatározta hogy a karácsonyt utálni fogja ameddig csak él... Ha még ez lett volna a legnagyobb
gondja,de nem ez volt.A faluban ahol élt az összes gyerek kicsúfolta,mert nem kapott semmit sem karácsonyra.Én voltam az egyetlen aki nem csinált nagy ügyet ebből - mesélte Yui.
- Ez szörnyű,én ezt nem is gondoltam volna - mondta Aio szomorúan.

EKÖZBEN KARUNOCHÁBAN.....
Azok az emberek akik még nem vettek karácsonyi ajándékot a szeretteiknek,azok még bepótolták.Isiroke és Ivake is vásároltak ajándékokat.Megnéztek minden olcsó díszeket és még sok mást.Karoli otthon csomagolta az ajándékokat és díszítette a Karácsonyfát.Eimer és Koroni eldöntötték hogy egybe fogják tölteni a karácsonyt.Iruna is készülődött a karácsonyra.A faluban is felállították a nagy Karácsonyfát az emberek.Torysha és Karmen is ott segítkeztek,mert ők már otthon mindent elrendeztek.Elérkezett a Szenteste,mindenki örült-örült és örült annak a sok ajándéknak amit kaptak.Az emberek amikor megvacsoráztak,elkezdtek a felnőttek beszélgetni,a kisebb gyerekek pedig a játékokkal
játszottak amit kaptak.Karoli elment Irunához hogy Szenteste ne legyen egyedül.Beszélgettek,ettek,ittak és
megajándékozták egymást.Később Ivake,Isiroke,Eimer,Koroni,Karmen és Torysha is csatlakozott Irunához és Karolihoz.
Odaadták egymásnak az ajándékaikat.Nagy volt az öröm,ugyan úgy ahol máshol.Még Aio,Firo,kajchiro is megajándékozták egymást,annak ellenére hogy Pece megtiltotta nekik.Train is úgyszintén hülyeségnek tartotta a karácsonyt.Yui egy picit szerette,de inkább nem mondta el senkinek,úgy tett mintha ő is utálná a karácsonyt.
- Megyek sétálok egyet - mondta Pece a többieknek.Hullott a hó....
- Ahh,de nem szeretem a karácsonyt,miért kell ennyit készülődni meg minden - morogta magának Pece.Egyszer csak egy ismerős hangot hallott,ezt mondta neki
- A karácsony az egy szép dolog.Felejtsd el a múltat élvezd a jelent,kérlek ne utáld a karácsonyt.FIAM!!!...
- Anya,te vagy az? - kérdezte meglepően Pece és megfordult.
- Igen én vagyok az - mondta Pece anyja mosolyogva.
- Nem az nem lehet,biztos csak beképzelem a hidegtől - mondta Pece dühösen és meglepve.
- Nem,nem képzeled.Tényleg én vagyok az-mondta Pece anyja.-AZ LEHETETLEEEEN!!! ANYÁM MÁR RÉG MEGHALT!!! - mondta Pece és villámot küldött az anyjára,így eltűnt.Pece hazament.Mikor hazaért mit lááát.....a ház tele van sok csillogós dísszel.Pece meglepődve látta ezt.-NEM MEGMONDTAM HOGY ÉN UTÁLOM A KARÁCSONYT,A DÍSZEKET ÉS MÉG SOK MÁST AMI EHHEZ A HÜLYESÉGHEZ FŰZŐDIK-kiabálta Pece dühösen és az egész házat a Suji-val felégette......THE END!!!

Nagyon Boldog Karácsonyt kívánunk minden blogger olvasónak!!!
És ezúton Boldog Újévet is kíván: Ayumi és Elli xo xo xo

Karácsonyvárás

Sziasztok!!!!
Mivel hogy,mindenki készülődik már a karácsonyra,gondoltuk hogy mi is készülünk nektek egy karácsonyi különkiadással.2012.12.21.-én fogjuk felrakni az Iruna-karácsonyi különkiadást....Ayumi és Ellie..xo xo xo

6.fejezet-Everythig about you.....

Jó olvasást.xx:Elli

Képzett erejüknek köszönhetően „könnyen“ kitértek a tűz elől.Míg Ivake és Eimer a jobb oldalon kötöttek ki,addig Iruna,Karoli és Isiroke bal oldalt,Koroni azonban a nemes elé került.

- Hallgasson meg minket! - kérte kiabálva Iruna,hiszen tudták esélyük sem lenne a nemes ellen.Értelmetlen harc,amiben csak megsérülni lehet.Iruna remekül tudta használni a kardot,igazi profi volt benne,azonban a tüzet csak alacsony szinten,ami nem jelentett számukra nagy előnyt.Ivake zsuvimágiája nagyon hasznos,azonban a nemes magas szintű mágiái ellen semmi.Koroni vízmágiája akárcsak Ivake esete,erős,mégsem ellenfél a nemes ellen.Eimer legfőbb képessége a gyógyítás,a másod ereje a Hibane Omedetou,vagyis villámhoz hasonló mágiája szinte semmit nem ér ellene.Isiroke a csendes,titokzatos,mégis hatalmas erő birtokában van.Talán mindegyikőjük közül ő neki lenne a legnagyobb esélye.Viszont a Vér mágia nagyon veszélyes a kezdőkre nézve,súlyos sebeket szerezhet.Karoli pedig lehetetlen,hogy harcoljon.Egyrészről a súlyos sebe miatt,amit pihentetnie kell,másrészről a gyakorlás során elhasználta az összes erejét.Vagyis amit Irunának mutatott,azt biztosan,de az összes erejét mégsem látta senki.

- Nem érdekel a tolvajoknak egy szava sem! - kiáltotta a nemes,majd egy hatalmas tűz sárkányszerű lényt kreált,ami egyenes megtámadta mind a hatukat.Az elkerülés néhány apró hibával,mégis jóra sikerült.

- A rohadt életbe! - kiáltotta Ivake,aki a kezét eléggé lehorzsolta.A fiúk együttes erővel próbálták támadni,sikertelenül.Eközben Eimer támaszt nyújtott a fiúknak,ha valamelyikük megsérült,mindig rögtön meggyógyította.Karoli csupán meredt a harc helyszínére,nem tudta miért érzi ezt a furcsa érzést.Először Iruna közelsége miatt érezte ezt,most azonban,ahogy látta barátait megsérülni még nagyobb fájdalmat érzett.A szíve ezerrel vert,félt,izgult,olyan érzések játszódtak le benne,ami eddig még sosem.Legszívesebben sírt volna,de erős maradt.Azóta a nap óta egyetlen egyszer sem sírt.

- Csak nem sírni akarsz?Ilyen gyenge lennél?Nem ismerek rád....Karoli! - mondta egy hang az elméjében,vagyis nem az elméjében,csak ő hallotta,az Ő hangját.

- Chhss - suttogta valaki Karoli fülében.Felnézett és szembe találta magát Aio-val.Ez nem Ő
- gondolta magában Karoli,és örült a helyzet ellenére.Iruna észrevette Aio-t és csapatát,szerencsére a nemes könnyedén felismerte a Noroi csapatot és nem támadta tovább Irunáékat.Elkezdték Firo-t és Kajchiro-t támadni,míg Aio egyre távolabb „húzta“ Karolit a többiektől.Karoli kapálódzott,csapkodott,mind hiába.

- Nyugi kislány! - mondta Aio ördögi mosollyal az arcán.Azt hitte elmenekülhet,ezért nem számolt azzal,hogy Iruna utánafut és ha többet nem is,elszakítja Karoli láncát.Mindenki arcán döbbenet látszódott,kivéve a távolban lévő fiú arca kaján vigyorra húzódott.Karoli körül hatalmas aura keletkezett,ami a talajt maga alatt is összetörte.Az arca érzelem mentes volt,egyáltalán nem látszódtak rajta a kedves,aranyos,mosolygós érzések.Helyette keménység,érzelem mentesség,érzéketlenség váltotta fel.A többiek megdöbbenve bámulták a lányt,aki könnyűszerrel használta a Fekete mágiát,aki könnyűszerrel,szemrebbenés nélkül Fekete villámmal átszúrta Aio testét.A test a földre zuhant,a társaival együtt pedig eltűnt.

Mind bámulták Karolit,aki csak a távolba nézett,ahol eltűntek Aio-ék.Hirtelen egy emlékkép jelent meg az elméjében.

- Fuss Karoli!-kiáltotta egy szőke hajú nő.Könnyes jégkék szeme nagyon hasonlított Karoliéra.A kislány egyfolytában az „anya“ szót ismételgette.Gyorsan elfutott a lángoló faluból,ahol nekifutott valakinek.Egy szörnyeteg,aki Karoli erejét akarta.A falu leégése,szülei halála,barátai szenvedése,mind az Ő hibája.Mind a te hibád!!!!!

- Neee! - kiáltotta Karoli.Felvette a keresztet és visszatette a nyakláncára,ezután elájult,a többiek pedig odamentek hozzá.

~Máshol~

- Látom jól szórakozol! - mondta a nemes egy fekete hajú fiúnak.A fiú csak felnevetett és válaszolt.

- Nagyon! - mondta az egy szavas választ,majd nézte tovább a csatát,és Karolit.A hatalmas energia kiszabadulás után vigyora csak még szélesebb lett.

- Mit akarsz a lánytól? - kérdezte a nemes először döbbent arccal,később felváltotta a szokásos komoly arcára.

- Semmit,csak....mindegy - mondta,majd nézte tovább a csatát.

- Sajnálom,amiért megtámadtalak titeket - mondta sajnálkozva,de egész végig az ájult Karolit figyelte.Kíváncsi volt az erőre,a lány életére és múltjára.Túlságosan emlékeztette őt saját lányára,túlságosan!

- Semmi gond!Kérem jöjjön velünk - mondta Koroni,mire mindenki bólintott és elindultak hazafelé.A nemes Iruna mellett ment,aki fogta Karolit és vitte a faluba.