Hali!:) Megérkezett az új fejezet,és hála,hogy hamarosan vége a sulinak,gyorsabban fognak jönni a fejezetek!
U.i. Jobb oldalt lehet szavazni!
Különleges nap köszöntött
Karunochára.Az emberek még a szokásosnál is vidámabbak, lelkesebbek
voltak.A madarak csicsergése,a zenészek utcai játéka,valamint a fesztivál,ahol
már nagyban lézengnek a gyerekek.Eljött ez a nap is,amit az emberek
már oly régen vártak,a Karunochai fesztivál.Ilyenkor a falu összes lakója
a térre csődül,s estélig meg sem állnak a mulatozással.Az ünnepség
fénypontja mégis a tűzijáték,amit minden évben pontosan kilenckor lőnek
fel.A látvány gyönyörű,így nem csoda,hogy a szerelmes párok mindig egymás
társaságában élvezik.Iruna lassan tápászkodott fel,emlékeiben élénken élt Lucy
emléke.Egymás után ugrottak be a képek a lányról,teljesen
elvarázsolta.A fürdőbe indult,majd zuhany után felkapott egy fekete pólót,fehér
nadrággal.Maga sem tudta mihez lenne kedve,de annyi biztos,hogy otthon csak
Lucyra gondolna,így a kávézóba vette az irányt.Fel sem fogta igazán,hogy
milyen nap van,csak miután útközben találkozott Karmennel és Toryshával.
- Sziasztok! – köszönt a srác,majd a két lány
is viszonozta. – Hová mentek ennyi táskával?
- Mivel ma van a fesztivál,gondoltuk mi is kinézünk
– felelte Karmen,majd tovább indultak.A két lány mindig is közel álltak
egymáshoz,szinte testvérek voltak.Talán hideg álarc volt az,ami legjobb barátnőkké
tette őket,de annyi biztos,hogy mindig segítenek egymásnak.Iruna egy darabig
emésztgette a dolgot,majd a homlokára csapott.Nem értette,hogyan
felejthette el a fesztivált.Váll rándítással lerendezte a dolgot,úgysem
volt senki,akit elhívhatott volna. A kávézóban nem sok ember volt,csupán
néhány felnőtt,pár,fiatal foglaltak helyet.Mégis valakin megakadt Iruna
szeme.Bárhol felismerte volna a rózsaszín hajkoronát,ami azóta nem hagyta
nyugodni.Komótos léptekkel indult a lány asztala felé,aki egy csésze teát
szürcsölgetett,de az érkezettre felkapta a fejét.Amint megpillantotta
Irunát kedvesen elmosolyodott.
- Szia – motyogta Iruna. – Szabad? – mutatott a lány
melletti székre.
- Persze – mosolygott a lány,majd újra kortyolt a forró
italból.Iruna fejében sok minden lejátszódott,de nem tudta,hogy kezdjen bele.Először
is:leült a lány mellé,de még magyarázatot sem tud mondani tettére,hiszen
nem ismeri a lányt.A nevén kívül nem tud róla semmit! – Milyen szép! –
zavarta ki Irunát a gondolkozásból Lucy hangja.A lány ujját követve látta
a bűvészt,aki a gyerekek és felnőtteket szórakoztatta.
- Tényleg.Van kedved eljönni velem ma este a fesztiválra?Még
nem láttalak itt,szívesen megmutatnám – vett bátorságot a fiú,belül
viszont tombolt,hogy a lány mit szól a kérdésre.
- Nem is tudom... – kezdett bele,de Iruna közbevágott. –
Ez csak egy szimpla ismerkedés,megmutatom neked a fesztivált,legalább lesz
veled egy helyi lakos is.
- Rendben – válaszolta végül Lucy,majd aranyosan
elmosolyodott.Iruna mérhetetlenül boldog volt,de igyekezett nem mutatni,csak
kellemes beszélgetést folytatni Lucyval.
***
Eimer Koroni halála után komolyabb lett,már nem volt
olyan hirtelen haragú mint régen.Éppen Karolival sétálgatott a strandok között,mikor
észrevett egy piros kalapot,amilyet már régen szeretett volna.Egy pillanatra
megtorpant a kalap előtt,méregette,de esze ágában nem volt
kijelenteni,hogy ő olyat szeretne.
- Tetszik?
– kérdezte Karoli mosolyogva,mialatt megkérdezte az árust az áráról.
- 2612 yen –
felelte az harmincas éveiben járó árus,mikor Eimer heves tiltakozásba kezdett.
- Az túl
drága.Egy kalapért ez túl sok!Menjünk Karoli – fogta meg a lány kezét,és
húzta volna maga után,de a szőke megmakacsolta magát.
- Akkor majd én kifizetem! – vetette fel az ötletet,de
Eimer újra tiltakozni kezdett.
- Dehogy!Semmiképp!Nem kérhetem,hogy.. – sorolta volna,de
Karoli előhúzta a pénztárcáját,és nem figyelve rá,kereste a pénzt.
- Nyugi.Ivakéval és Isirokéval rengeteg pénzt
kaptunk,mivel segítkeztünk tegnap a díszletek vásárlásában – vonta meg a vállát
és fizetett. – Egyébként is,ha tetszik,akkor ez semmiség – rázta a fejét Karoli,mire
Eimer szorosan megölelte.
- Halihó csajok! – kiáltotta egy ismerős hang,mire mindketten
arra fordultak.Ivake és Isiroke közelített feléjük,ezer wattos vigyorral az
arcukon. –Mizújs?
- Semmi,veletek? – vont vállat Karoli.
- Hát a mi kis barátunk erősen becsajozott! – felelte
Ivake perverz vigyorral az arcán,mire mindkét lány szemöldöke felszaladt.
- Ki? – kérdezte Eimer tátott szájjal,valahogy nehezére esett
elhinni,hogy Iruna az illető.
- Hát Iruna!A kávézóban láttuk a kiscsajjal,és
amikor kifaggattuk,azt mondta,hogy elhívta a fesztiválra – ecsetelte az új
infókat,a végére pedig felröhögött.Mindkét lány meglepetten nézett rá,majd
Karoli arcára kiült a szomorúság.Szomorú volt,mert tudta,valahogy
érezte,hogy Irunának tetszik ez a bizonyos lány.
- És mi a neve? – motyogta Karoli.Az
elkeseredettség kiült a hangjára is,ezt mindhárman észrevették,ami nem
csoda.Ők hárman álltak a legközelebb Karolihoz.
- Lucy.Tegnap találkoztak – suttogta Isiroke,mire Karoli
lehajtotta a fejét.Mindhárman elkeseredtek,szerették volna valamivel
felvidítani a lányt.
- Ne aggódj,Lina-chan.Mi mindig itt leszünk – simogatta meg
a lány fejét. – Egyébként is,gyere el velem a fesztiválra!
Karoli lassan felemelte a fejét,és könnyes
szemekkel pillantott Ivakéra,aki csak vigyorgott előtte.Körbe nézett,de amikor
látta barátai mosolyát, ő is elmosolyodott.
- Köszönöm – suttogta.
***
A lányok immár harci
felszerelésben álltak.Eimer rövid,vállig érő hajába hullámokat csempészett,és
egy egyszerű kék rövidnadrágot,piros spagetti pántos pulcsit vett fel,és persze
az új kalapját.Karoli hosszú,derekáig érő hajába eleve apró hullámok voltak,de
sokszorosítva az egész hullámos lett.Kék ruhát vett fel,ami nem volt egyszerű,de
kihívó sem.Hajába hajpántot csempészett,s az elmaradhatatlan kereszt nyaklánc
ott díszelgett a nyakában.Közös megegyezés alapján négyen mentek,azaz
hivatalosan Karoli Ivakéval,Eimer pedig Isirokéval.Eimernek nem volt nagy
kedve,valahogy inkább otthon ült volna,de Karoli miatt mindenképp ment.Karoli
Iruna miatt nem akart menni,de ha már a barátai ennyi mindent megtesznek
érte,meg kell hálálnia.Pár perccel múlt hét,de a fiúk már megérkeztek,és
elismerő pillantásokkal díjazták a lányokat.
- Mehetünk? – kérdezte Ivake
Karolitól,majd felelmelte a kezét,így Karoli belekarolt.Kívülről egy
párnak tűntek,de aki ismerte őket,az tudta,hogy a kapcsolatuk inkább
báty-húg.Isiroke és Eimer csupán egymás mellett mentek,néha beszélgettek,de
inkább a csendbe burkolóztak.Az idő telt,egyszer sem találkoztak
Irunáékkal,de remekül szórakoztak.A srácok a céllövölde előtt álltak,és
próbáltak valamit nyerni,a lányoknak.Addig a két lány nevetett
rajtuk,finom ételeket ettek.
- Tessék! – nyújtotta át Ivake a hatalmas
plüss macit Karolinak,aki gyerekes lelkesedéssel köszöngette és ölelgette a fiút.
- Nem a legjobb,de remélem
tetszik – nyújtotta Isiroke Eimernek egy rózsaszín pónit.
- De,nagyon tetszik – ölelte meg a fiút,majd
Karolira nézett.
- Nem akartok valamit enni? –
kérdezte Ivake,majd a csokis banánok felé húzta a többieket.
***
- És ehhez mit szólsz? – kérdezte Iruna
Lucytól,hogy melyik ruha passzolna hozzá.A lány már könnyesre nevette magát.
- Hagyd abba – nevetett fel,majd
folytatták tovább az utukat.
Időközben sokat
beszélgettek,megismerkedtek.Persze egyikük sem mesélt a múltjáról,helyette
olyan lényegtelen dolgokat ecseteltek,hogyha valaki kérdezne valamit,miszerint
mennyit tudsz a másikról,a fiú mindenképp megbukna.Semmit sem tudott a lány
múltjáról,de nem is igazán érdekelte.Egyszerűen jól érezte magát Lucyval,még ha ő
idősebb is.Jóval idősebb.Hát,egy 16 éves fiúnak esztelenség lenne beleszeretni
egy 21 éves lányba,azaz nőbe!De ki beszélt itt szerelemről?
- Ne haragudj,de mennem kell –
nézett Lucy Iruna szemeibe,akinek értetlenség csillogott a tekintetében.Szerette
volna Lucyval nézni a tűzijátékot.
- Miért? – értetlenkedett.Azt hitte
Lucy jól érezte magát az elmúlt egy órában.
- Megígértem valakinek,hogy ma
találkozok vele.Ne haragudj – mondta,majd szaladni kezdett. – Majd
találkozunk!Szia! – kiáltott vissza,majd eltűnt a tömegben,míg Iruna
ledermedve nézte a lány alakját,ami már eltűnt.
***
Karoli valamilyen késztetést
érzett,hogy felmenjen a hídra,ami egy hegy felé vezet,ahonnan a legjobb
a kilátás a tűzijátékra,és aminek egyik oldaláról akarják fellőni.A
késztetés túl nagy volt,így gyorsan Ivake felé fordult.
- Egy perc és jövök! – hadarta a fiúnak,aki
bőszen nevetett Isiroke egyik viccén.Értetlenül meredt a lányra,aki már
futott is.
- Hova mész?! – kiáltott utána,de ő
már eltűnt.
Karoli ahogy csak tudott,s bírta a szandálban,futott
a híd felé.Halk lépteket hallott,azonnal arra fordította a tekintetét,ahol
nem várt személlyel találta szembe magát.
***
Iruna egyedül sétálgatott a tömeg
között.Semmi kedve nem volt szórakozni,a gondolatai Lucy körül
forogtak.Felidézte az esti öltözékét,ami egy halvány rózsaszín ruha volt,piros
masnival a közepén,amit szalag tartott,ezzel kiemelve
karcsúságát.Fél hosszú rózsaszín haja egyenesen hullott vállára,vérvörös szemei
gyönyörűen csillogtak.Nagyot sóhajtott,és leült az egyik padra,majd tekintetét
az égre szegezte.
***
- Mit keresel itt? – kérdezte Karoli,mialatt
nyelt egyet.
- Erre jártam – vonta meg a vállát
a fiú,majd vigyorogva hozzá tette. – De ezért megérte! – mutatott Karolira.A
lány egyre mérgesebb lett,míg a fiú láthatóan jól szórakozott rajta.
- Hagyj békén,és húzz innen! – nem kiabált,minden
bátorságát összeszedve nézett farkas szemet a fiúval.Végül mégis Karoli
fordította el a fejét.
- Miért vagy ilyen kegyetlen velem?
– letargikusan a szívére helyezte a kezét,de a szája szélén
mosoly bújkált.A lányt nagyon bosszantotta,hogy Train ilyen jól szórakozik
rajta.
-
Talán mert a múltkor majdnem megöltél?!Vagy mert nem is tudom..az
ellenség vagy? – tette fel a költői kérdést Karoli,és hátrált egyet.
- Mért?Talán te olyan szent lennél?
– lépett közelebb Train a lányhoz,majd a még egyet,és a híd széléhez
szorította.
- Nem vagyok szent,de megvédem a barátaimat!
Train felnevetett,majd vigyorogva közel
hajolt a lányhoz.Az ajkukat alig pár centi választotta el,de a fiú nem
tett semmit,helyette vigyorogva elhúzódott.
- Még találkozunk! – intett,majd
eltűnt,otthagyva a megdermedt Karolit.
***
Iruna szomorúan sétált a hegy felé.Először
haza akart menni,de végül mégis maradt.Egy követ rugdosott,amikor meglátott egy
női alakot.
-
Karoli? – kérdezte Iruna,mintha a lány szellem
lenne,és nem biztos,hogy őt látja.A lány lassan fordult meg,majd mosolyogva
bólintott.
- Mit csinálsz itt egyedül? –
kérdezte Iruna.
- Ivakéval és a többiekkel voltam,de
eljöttem sétálni – vont vállat.Direkt nem említette Traint,mivel nem akart
balhét,és amúgy is rosszul érezte magát Iruna és Lucy miatt.Sokszor gondolt
rájuk,hiába kötötték le egy folytában a figyelmét.
- Szóval Ivake? – a fiú nem
tudta miért kérdezte,talán egy kis féltékenységet érzett?Maga sem tudta mit
érez,ezért inkább nem kérdezett semmit.
- Igen – mondta Karoli
rezzenéstelenül.
Az óra kilencet ütött,mikor
feleresztették az első tűzijátékot.
- Nagyon szép – nézett Karoli
csillogó szemekkel az égre.Iruna Karoli arcát fürkészte.Lucy olyan nőies,gyönyörű,mégis
van valami Karoliban,és az ártatlan személyében valami,ami vonzotta.
- Igen,tényleg – nem tudta,hogy a lányra,vagy
a tűzijátékra mondta,de mindegy is.Egy ideig még nézték,amikor ismerős
hangokat hallottak.
.jpg)
- Karoli! – kiáltott Eimer,majd a lány
nyakába vetette magát.Nem akart egy újabb fontos személyt elveszíteni. –
Annyira aggódtunk!
Időközben a két fiú is megérkezett,majd
miután Karoli haját újra összeborzolta Ivake,a lány sértődötten elfordult.
- Hol hagytad Lucyt ? – kérdezte Ivake,kissé
flegmán.
- El kellett mennie – válaszolt Iruna
a másik szemeibe nézve.Ivake újra válaszolni akart volna,de amikor Karoli
meghúzta az inge ujját,inkább elhallgatott,és újra megsimogatta a lány fejét.
Így ért véget a fesztivál,talán
az egyik legizgalmasabb eddig.Koroni nélkül,Karolival.“Új“ Eimerrel,Iruna-Lucy
párossal,ellenség belépővel,Ivake-Karolival,satöbbi.
