10.fejezet-Csajos nap,fiúkkal?

HelloBello!Hát egy nap két rész,jók vagyunk.:D Ez a rész titokban készült,mert még Ayu sem tud róla,mindegy majd beavatom.x) A lényeg,hogy nem tudom nálatok milyen a suli (bár gondolom szörnyű),de nálunk kibírhatatlan.Fő,hogy ebben az évben sokkal nehezebb,mint eddig.Ezért beszélek ezekről,mert nekem sem lesz sok szabadidőm,sőt.Én inkább a Dark Side című blogomra szeretném a maradék kevés időt fordítani (Ayu nem tudom,hogy van ezzel,mert neki is van a BTR Dream blogja).Tehát nem hinném,hogy sűrűn jönnének a részek.Ezért amikor csak van egy kis időm és kedvem (:S)akkor megpróbálom megírni a köviket.Még szerencse,hogy ketten írjuk.:D Beszélnék még,de már tényleg nincs kedvem ma írni,ezért utólag csak Boldog Újévet.Valamint sok sikert a sulihoz.:)Jó olvasást!xx

Érdekes dolog a barátság.Ha vannak emberek akik mindig melletted állnak,és segítenek.Az élet körforgása azonban azt a tréfát űzi velünk,emberekkel,hogy az élet fájdalom nélkül nem létezhet.Ha van boldogság,szükséges a fájdalom.Ez fordítva is igaz.Ez az élet körforgása!

A szellemes incidens után voltak akik éjszaka is rémálmokkal küzdöttek.Vagyis volt,egy valaki..

- Wáá!! - kiáltott fel Ivake,és lassan feltápászkodott az ágyból.Az órára pillantva örömmel nyugtázta,hogy még csak reggel hat óra.Felállt és az éjjeliszekrényhez kullogott,ahol egy váza,benne gyönyörű fehér liliomokkal,és egy fénykép állt.Megfogta és végigsimított ujjaival a fénykép jobb oldalán.

- Hé!Idióta! - kiáltott kintről valaki.Ivake letette a fényképet és az ajtóhoz lépett.Azonnal rájött,hogy két haverja várja őt kint.Kinyitotta az ajtót,mire Koroni mérges,Iruna álmos arcával találkozott.

- Yo*!Mi járatban? - kérdezte Ivake levakarhatatlan vigyorral az arcán.Koroni feje piroslott a méregtől.Iruna pedig alig észrevehetően kezdett hátrálni.

- Hogy érted,hogy mi járatban?Már kilenc elmúlt,te kretén! - folytatta a kiabálást Koroni,de Ivake oda sem figyelt,helyette azon gondolkodott miért megy rosszul az órája.

- Jaj bocsi,azt hiszem rájöttem! - mondta Ivake büszkén,mintha valami oltári nagy ügyet oldott volna meg. - Múlthéten ment egy új mexikói sorozat és biztos akkor állítottam vissza az órát - motyogta és a fejét vakargatta.Ha Koroni eddig nem,most biztosan felrobbant a dühtől.

~Eközben Eimer házában~

- Ma egy igazi csajos napot tartunk! - kiáltott fel Eimer boldogan.A szobában rajta kívül csak Karoli volt.

- Rendben,de az milyen? - kérdezte Karoli összevont szemöldökkel.Eimer előlör ledöbbent,majd kérdezett:

- Te nem tudod milyen? - kérdezte Eimer kíváncsian,de egyben szomorúan.Hiszen ha elgondolkodik alig tudnak valamit Karoliról,sőt.

- Oké,akkor hívjuk meg a többi lányt és majd meglátod.Biztosan élvezni fogod - mosolygott bátorítóan Karolira.

Alig tíz perc alatt elmentek Akotoért,valamint nagy nehezen Karment is meghívták.

- Akkor kezdjük a sminkekkel,manikűrrel és pedikűrrel - mondta Eimer vidáman.

~Ivake házában~

- Tényleg!A csajokat hol hagytátok? - kérdezte Ivake chips zabálás közben.

- Eimer szó szerint ezt mondta:“Ha elmeritek rontani a csajos napunkat,végétek!“

A srácok gonoszan elvigyorodtak és megbeszélték a tervet.

~Eimer házában~

A lányok éppen filmet néztek,ami egyedül Eimert érdekelte.Karmen egyáltalán nincs oda a romantikus tucc-tucc filmekért,ezért az első két percben elaludt,vagy csak akart.Karolit a legkevésbé sem érdekelte a film,az agya főleg Irunán járt,és Rajta.Akoto az egyik felét még nyugodtan nézte,egészen addig amíg Eimer nem kezdte folyton a szemét takarni és azt mondani:“Ez egyáltalán nem kislányoknak való!“

- Psszt - hallották a hangot,vagyis csak Karmen és Karoli.Eimer túlságosan elmerült Juan Carlosban.Akoto pedig elaludt,igazából.

A két lány egymásra nézett,majd előálltak egy tökéletes tervvel.Egyszerű szemkontaktus alatt.Kinéztek az ablakon és megpillantották a fiúkat.A terv csak akkor kezdődött.Egy adag lisztet(?)öntöttek le,ami szépen beterítette a három fiút.

- Hééé!!! - kiáltották egyszerre és felnéztek.Hiába volt a két lány gyors,a fiúk mégis meglátták őket.

- Ezért még megfizettek Karoli,Karmen! - morogta Koroni és lesöpörte a lisztet az arcáról és hajából.Iruna szemében furcsa csillogás keletkezett és a tervét megosztotta a másik két sráccal.

- Ez király ötlet - mondta Ivake.Lassú,komótos lépésekkel bementek a házba,ahol nem várt támadás érte őket.Az első támadó Karmen volt,aki vizipisztollyal kezdett lövöldözni.

- Ha átjuttok rajtam vár a következő csapda,ha eljuttok a legvégéig nyertetek!A lényege az én feladatomnak,hogy összesen háromszor kell eltalálnotok azokkal - mutatott a papír repülőkre.

Irunáék negyed órája próbálták eltalálni,de csak egyszer sikerült,azt is Irunának.

- Jó,ideje bevetnem a speciális erőmet - mondta Koroni,majd becsukta a szemeit.Hihetetlen volt,Karment eltalálta a maradék is.Bár ha elgondolkodunk,Koroni közöttük a legokosabb és legpontosabb.Tovább futottak és meglátták Akotot.

- H-Ha s-sikerül engem boldoggá tenni a-akkor tovább mehettek - dadogta Akoto.Már tudták,hogy a négy lány közül ő rajta lesz a legkönnyebb átjutni.Ivake ördögien elmosolyodott és elkezdett turkálni a zsebében.Egy maréknyi cukorkát húzott elő és Akoto felé tartotta.A kislány szemei felcsillantak és elmosolyodott.Elvette a cukrot,de mire megfordult a három srác eltűnt.A követező ellenség Karoli volt.

- Ha le tudtok innen venni anélkül,hogy hozzám értek,vagy mágiát,fegyvert használtok mehettek a döntőbe - mondta Karoli,miközben egy lebegő szőnyegen ült.Semmiképp sem akart veszíteni,ezért tartotta magát.Először Ivake,aztán Koroni és végül Iruna próbálta,de semmi.

- Nem értem,Lina-chan mindig nevet a vicceimen - susogta Ivake a két srácnak.

- Lehet hogy csak megjátszotta,én is azt tettem volna a helyébe - mondta,mire Ivake egy taslival jutalmazta.

- Mi a fenét művelsz,hülye pöcs - mondta indulatosan Koroni.A két srác egymással verekedett,Iruna pedig Karoli szemébe nézett. A lány elpirult,amin a fiú elmosolyodott.Hirtelen beugrott neki egy szemét ötlet,de mégis hatásos.A szívére tette a kezét,és úgy tett mintha valamilye fájna.A fiúk azonnal rájöttek a cselre és elvigyorodtak.Karoli aggódó tekintettel figyelte a fiút,majd leugrott a szőnyegről és odafutott Irunához.A két srác rohant felfelé,de Iruna egyszerűen felállt,szélesen mosolyogva.Karoli könnyes szemekkel,elpirulva duzzogott.Elfordította a fejét,a karjait pedig keresztbe tette.Iruna egyszerűen elnevette magát Karoli gyerekes viselkedésén.

- Na,nyugi.Csak vicc volt - mondta,de semmi hatása nem volt.

- Hah - sóhajtott,majd leült Karoli mellé a lépcsőre.

- Haragszol? - kérdezte mosolyogva Iruna,de Karoli nem válaszolt,helyette bólintott.

- Naaa,ne haragudj - mondta,majd átölelte Karolit.A lány meglepődött és persze elpirult.Iruna ölelte a derekát,persze szélesen mosolygott,és suttogott a fülébe.

- Ne durcizz,a mosolygás jobban paszol - suttogta,de nem engedte el.A lány félt megforulni,mert akkor csak pár centire lenne az arcuk.

- Iruna!Nyertünk! - kiáltotta Ivake,és Koronival együtt futott lefelé.Azonban mindketten lefagytak,amikor látták,hogy Iruna Karolit ölelgeti.Érdekes helyzet.A lány egész arca piros,a fiú pedig szélesen mosolyog.Hadd ne mondjak semmit!

- Azt hiszem ide atyai segítség kell? - mondta Ivake kihúzva magát,mire egy csomó értetlen pillantást kapott.

- Mióta vagy az apja? - kérdezte Koroni,és rámutatott Karolira.

- Inkább nem részletezem,de büszke vagyok,hogy ilyen szép leány gyermekkel áldott meg az Isten - mondta,miközben csodálattal nézett Karolira,majd felnézett mintha Istennek hálálkodna.Mindenki elnevette magát.

- Hé!Karoli védd meg apucit - mondta könyörögve Ivake.Mire Karoli felállt és sóhajtott.

- Igen-igen apuci,ha kioktatást akarsz adni gyere a teraszra - mondta és már indult is.Büszkén.De az ajtóba visszaszólt.

- Látjátok milyen szótfogadó lány - mondta,majd kinyújtotta a nyelvét.

- Na,miről akartál beszélni? - kérdezte mosolyogva Karoli.Ivake arca egyből teljes komolyságra váltott,ami még Karolit is meglepte.

- Arról,hogy hogy vagy? - kérdezte teljesen komolyan.

- Teljesen jól.Mire gondolsz? - kérdezte kíváncsian Karoli.Ivake sóhajtott,de még mindig komoly volt.

- A kórházban a szellemes incidens után,én és Iruna visszamentünk a kórházba,hogy megmondjuk már semmi probléma.Ezért beszélünk a nővérrel,aki téged ápolt.Elmondta,hogy két új vágás lett rajtad és nem akartad elmondani mi történt - nézett rá.

- Azért nem mondtam el,mert nem fontos - hajtotta le a fejét.

- Dehogynem!Mindenki aggódik érted! - mondta lassan kiabálva,ami  nem vall rá.Karoli megijedt és elfordult,hogy elrejtse könnyeit. Ivake mérge elszállt és megölelte Karolit.

- Ne haragudj!Csak nagyon fontos vagy nekem,nekünk.Olyan vagy akár a kishúgom - elmosolyodott és Karoli is visszafordult.

- Elmondom! - mondta Karoli határozottan,ha nem látta volna,azt hitte volna,hogy egy másik Karoli beszélt.Bólintott.

- Nem lényeges.Egy fényképet néztem amikor megvágtam a kezem,aztán kerestem volna kötszert,de egy kést fogtam meg - mondta érzelemmentesen.Ivake meglepetten pislogott,de aztán rájött egy dologra,amit Karoli nem mondott el neki.

- Köszönöm,hogy elmondtad - mondta és egy puszit nyomott a fejére és bement.Karoli egy darabig csak kint ült és a távolba nézett.

~Közben Eimer szobájában~

- Láttad ezt? - kérdezte Eimer,és Koroni arcába nyomta új rock banda albumát.Kiderült,hogy mindketten rajonganak ezért a bandáért.

- Igen,nekem is megvan - mondta mosolyogva,ami rá nem igazán jellemző.

- Figyi,nem szeretnél velem eljönni a nyári koncentre? - kérdezte Eimer elpirulva,mire Koronin értetlenség tükrözött. - Pe-persze ha nem aka.... - mondta zavartan,de Koroni közbevágott.

- Persze,szívesen elmegyek - mondta vigyorogva,mire Eimer kifújta a bent tartott levegőt.Csak néztek egymásra és mosolyogtak.

~Közben a konyhában~

- Na hogy ment haver? - kérdezte Iruna Ivakétól.

- Jól - válaszolta az egyszavas választ.A konyhában még ott Karmen és Akoto.Az előbbi vizet ivott és a falnál állt,az utóbbi pedig Irunát csodálta.

- Oké - mondta ,majd megkóstolta a csokis sütit.

Hirtelen Eimer és Koroni robogott le a lépcsőn.Eimer vigyorogva,Koroni épphogy mosolygott egy picit.

- Játszunk!! - kiáltott fel.

- Mit? - hangzott el a kérdés Karmentől.

- Hógolyó csata!! - kiáltotta Eimer-A csapatok én,Karmen,Karoli.A fiúk a másik csapat.Akoto-chan pedig a bíró.

- Rendben - hangzott el az újabb egyszavas válasz Karmentől.

- Tényleg,Karolit hol hagytad? - kérdezte Koroni Ivakétól.

- Kint a teraszon - motyogta Ivake teliszájjal.Eimer kiszaladt Karoliért,és elkezdték a játékot.

Nagyon jól szórakoztak,élvezték a boldogságot.Egy idő elteltével Iruna és Ivake elvonultak megbeszélni a dolgokat.

- Na mi volt? - kérdezte Iruna komolyan.

- Azt mondta egy kép megvágta a kezét és amikor kötszert keresett egy kést fogott meg - mondta teljes komolysággal Ivake. - De hogyan vághatta meg magát és hogyan foghatta meg a kést,ha lát? - kérdezte,mire Iruna pislogott párat,majd elkomorodott.

- Azt mondod sírt? - kérdezte Iruna.Ivake vállat vont és figyelték,ahogy Karoli,Eimer és Karmen hógolyóznak.

Mint mondják boldogság nincs fájdalom nélkül.Ezek akárcsak a mágnesek,vonzák egymást!

Egy kis idő után mind haza indultak,kivéve persze Eimert.Iruna felajánlotta Karolinak,hogy hazakíséri.Először nem akarja elfogadni,de végül belemegy.Szótlanul haladnak egymás mellett,mikor Iruna megszólal.

- Ugye tudod,hogy nekünk bármit elmondhatsz? - kérdezte mosolyogva Iruna és felállt.

- Tudom - suttogta Karoli lehajtott fejjel.Iruna megfogta kezét és elindultak.

Yo*-Szeva,cső,szasz