A messziből egy szörny tűnt elő,mellette pedig egy vérvörös
hajú lány.Koroni ezer közül is felismerte volna Maizen Ayasagawát,az egykori
Nai klán vezetőjének a lányát.Ugyan a vezető halála óta nem hallottak
a klánról,Maizen apja nyomdokaiba lépve átvette a klán
vezetését,persze csak titokban.Legfőbb célja a bosszú volt!
- Te meg...? – kérdezte Ivake döbbenten,de nem tudta
befejezni,ugyanis Maizen egy legyezővel intett a szörnynek,aki egy csapást
mért Ivakéra.
- Koroni! – kiáltotta Ivake,de a fiú eltűnt.Pár
perc erejéig meg sem tudott szólalni,álmodta vagy tényleg látta a fiút?
- Mások nem látnak engem – szólalt meg Koroni a fa tetejéről.Ivakénak
kedve lett volna viccelődni,hiszen így semmi hasznát nem veszi a fiúnak,de
az előtte álló lány túl erősnek bizonyult,és a szörny sem volt
gyerekjáték.
***
Iruna kellemetlenül érezte magát,egyfolytában forgolódott,csak
Eimer szavai csengtek a fejében.Mintha ő tehetne mindenről!Tudta,hogy már
akkor vége lett az összetartásnak,amikor Koroni meghalt.Akkor valami eltörött,valami,amit
már lehetetlen helyrehozni.Az élet iróniája,hogy pont az az ember volt a központ,aki talán a legtávolabb
volt mindenkitől.Irunával egyfolytában veszekedtek,Eimer a szerelme
volt,de rengetegszer csalódtak mindenben,Karoli
sosem ismerte annyira,hogy közel kerüljön hozzá,és Ivake ...bármennyit
veszekedtek,barátok voltak.Most mindennek vége lett...
***
Ivake hiába várta a segítséget,az nem érkezett.A falu világos
volt,de mintha kihalt volna.Senkit nem látott.
Már a harmadik találta érte a fiút,ami eltörte
a bal karját.Az arcán két vágásnyom értetlenkedett, mindkét lábából ömlött
a vér,alig bírt lábra állni.Koroni nem tudott segíteni.Bármennyire
akart,próbált,aki már nem része a világnak,ennek a világnak,nem tehet semmit.Azért jött vissza,hogy segítsen
nekik,erre semmit sem tehet.Ivakén kívül senki sem látja.Ennek pedig megvan
a maga oka.Hogy miért is Ivake láthassa őt.
- Ugyan kérlek,add fel – nevetett fel Maizen,aki nagyon
mulatságosnak találta a helyzetet.Ivake letörölte a szájából
folyó,piros nedűt,majd
jókedvűen
felnevetett.
- Ugyan Maizen,semmiképp nem veszítenék egy lány
ellen,foltot hagyna a büszkeségemen – tette Ivake
a szívére a kezét,miközben szüntelenül vigyorgott.Maga is
tudta,hogy semmi esélye sincs.
Ivake gyorsan futott a falu felé,segítséget akart
kérni,de az mintha egy messzebb lett volna tőle.Elbújt az egyik bokor mögé,szíve
a torkában dobogott,teljesen felpörgött az adrenalin szintje.
- Ivake – suttogta valaki,és megérintette a fiú vállát,aki
összerezzent.Megfordult,de
nem várt emberrel nézett szembe.
- K-Karoli? – kérdezte megdöbbenve a fiú,és a lányra nézett,aki
kedvesen mosolygott rá. – Hogy kerülsz ide? Elmentél a....Mindegy,sietnünk kell
mielőtt Maizenék megtalálnak! – hadarta a fiú,várva a lány reakcióját,de
ő még mindig csak mosolygott.Ezt furcsállotta a leginkább a fiú.Karoli
nagyon furcsán viselkedett,nem volt önmaga,pedig abban az egyben biztos
volt,hogy az előtte álló lány száz százalékig az igazi Karoli.
- Semmi probléma,Ivake – nyugtatta a lány,de a mosolygáson
kívül semmit sem csinált.
A fiú hátrálni kezdett,és kérdezett:
- Ki a franc vagy te? – A lány hirtelen egy
kardot vett elő,és Ivake felé lépett.Hála a fiú gyors kapcsolásának,időben
eltudott ugrani előle,de a lábát így is lehorzsolta.
- Szomorú,hogy az egyik barátod fog megölni,nem? – kérdezte „Karoli“,majd
a tőrt Ivake nyakához szorította.Az éle felsértette a fiú bőrét,egy
mozdulat kellett csupán,és Ivake meghal.
- Vigyázz! – kiáltotta egy szokatlanul ismerős hang,mire az idegen
elvette Ivake nyakától a kardot,és távolabb ugrott.A fiú mélyeket
lélegezve próbálta nyugtatni magát,kevés sikerrel.Amint meglátta megmentője
hosszú,szőke haját,égkék szemeit,elmosolyodott.
- Te? Vagyis...Én? – Az igazi Karoli teljesen összezavarodott,mikor
meglátta saját magát.A másik lány hangosan felnevetett,majd megtámadta a karddal
az igazit,aki a meglepetségtől későn kapcsolt,de még ígyis megtudta állítani.Mindkét
lány harcolt,hol a levegőben,hol a földön,nyomot hagyva maguk
után.Ivake még most sem értette,hogy miért nem veszik észre a nemesék a harcot.Maizen
ereje nem akkora,hogy ilyet képes legyen csinálni,de akkor ki volt?
Karoli egyre fáradtabb volt.A másik nem csak az erejét,de a tapasztalatát
is ismerte.Mintha tényleg magával harcolt volna,csak ez az „oldala“ eltért az
igazitól.Sokkal agresszívabb volt,kegyetlenül támadt Karolira.Mindkettejük
testét sérülések borították,de mintha a hasonmásnak ez meg sem kottyant
volna.Tovább harcoltak húsz perc után,nem akarták feladni,pedig már mindketten
fáradtak.
Ivake észrevett egy árnyékot,miközben a lányokat figyelte.Megmozdulni
sem bírt,nem még segíteni Karolinak,ezért a földön feküdt,ökölbe szorított
kézzel.Az alakot nem látta,de egy pillanatra minden elsötétült előtte,majd
elájult.
Az árnyék Karoliék felé ment,majd a kardot felvéve,amit az előbb
ejtett el a hasonmás,felvéve egy pontra irányított.Egy szempillantás volt
az egész,de a hasonmás hasán átszúródott a kard,az pedig összeesett,szemei
fennakadtak,hatalmas vértócsa terült el alatta.
Karoli ijedten bámult először a hasonmás élettelen testére,majd
a sokkból felébresztette valaki karja,amint a lány vállára teszi a kezeit.Majd
Karoli számára is minden elsötétült.
Danny a karjaiba vette az ájult lányt,majd Ivake felé vitte,de
még egyszer visszanézett a hasonmásra,akinek már lehúlt az álcája,és
hosszú,vörös haja szinte beleolvadt a vérbe.Maizen meghalt.
