12.fejezet-Remélem megtalálod....

Megjöttem az 1.évad utolsó előtti résszel!!Nincs sok momdanivalója,sőt eléggé unalmas,de ez egy átkötő fejezet.A kövit együtt írjuk,tehát biztosan hosszú lesz.Jó olvasást!:)

Koroni gondolatai:

Eimer....Szeretlek.Mindig is tudtam,hogy van benned valami különleges,és igazam volt.Különleges lány vagy,kinek hatalmas szíve van.Az erő benned van,hogy túléld a közelgő veszélyeket,csak fel kell szabadítanod.Bár én már nem lehetek melletted,mindig támogatni foglak!Ezért remélem,kérlek....Remélem megtalálod.....

Mindenki depressziósan,magába zuhanva üldögélt.Senkinek nem volt kedve a másikhoz szólni,helyette magukba roskadva gondoltak vissza a srácra,akit az élet túl hamar vette e laz életet.Akinek joga volt élni,valakiért.De egyszer mindennek vége szakad,ezért kell kiélvezni az élet minden apró másodpercét is.Eimer a kandalló előtt imádkozott,a fiúk pedig a közelgő támadást készítették elő.Megakarták bosszulni Koroni halálát.

- Ha a Noroi csapat ellen megyünk szükségünk lesz erősítésre - javasolta Iruna.

- Ha úgy vesszük mi hárman fiúk,és két lány....szar helyzet.Eimer képtelen harcolni,Karoli meg..nem harcolhat.Tehát mi hárman,egy egész sereg ellen - gondolkodott Ivake

- Ez igaz,de akkor mit csináljunk?! - kérdezte Isiroke fejét dörzsölgetve.

- Én tudok harcolni!! - kiáltott fel Eimer.Mindhárman rápillantottak.

- Lehetetlen!Nézd csak meg magad! - mondták a fiúk keményen.

- Nem vagytok a főnökeim!!!Én döntöm el,hogy mit teszek!!!! - kiabálta Eimer rekedtes hangon,amikor az ajtónál megszólalt a csengő.

- Kinyitom - mondta Isiroke,majd elindult az ajtó felé.

- Szerinted Koroni azt akarná,hogy ilyen állapotban velünk gyere??!! - a kiabálás egészen addig tartott,míg Isiroke vissza nem tért Karolival a nyomában.

- Gyere - mutatott Isiroke a kanapéra és szép lassan leültette az átfagyott Karolit.

- Mi történt? - kérdezte Iruna,mire Karoli felmutatott egy táskát,benne étellel.

- Nekünk? - kérdezte döbbenten Eimer és a könnyei folyni kezdtek,mikor Karoli bólintott.Megragadta a karját és szorosan megölelték egymást.Leültek a kandalló elé és beszélgetni kezdtek.

- Csak miattunk ment el ilyen időbe kajáért? - kérdezte Iruna.Igazából az összes fiú a két lányt nézte,Iruna az ajtónak támaszkodva,Ivake a kanapén ülve,Isiroke pedig mellette.

- Eldöntöttük!! - kiáltott fel Eimer.

- Mit?-kérdezték a fiúk teljesen egyszerre.

- Mi is harcolunk!Jogunk van hozzá! - mondta Eimer határozottan,Karoli pedig bólintott.

- De még így sem vagyunk elegen! - mondta Isiroke elgondolkozva.Mire a másik két srác értetlenül nézett rá.

- Most komolyan elintéztük ennyivel?! - kérdezte Iruna meghökkenve.

- Miért mit csinálnánk?Szerinted Ők feladnák? - mutatott a két lányra,kiknek arcán büszke mosoly  ült.

- Jó - sóhajtott Ivake - De még mindig kevesen vagyunk! - alighogy ezt kimondta,nyílt az ajtó.

- Nem vagytok egyedül - mondta egy ismerős hang,majd többen beléptek a szobába.

- Karmen és én segítünk nektek,sőt a Higurashi ikrek is segítenek - mondta egy hófehér hajú lány.Torysha.

- Azok az idegesítő ikrek?! - kérdezte hitetlenkedve Ivake,sosem táplált jó viszonyt a lányokkal,főleg idegesítő természetük miatt.

- Talán néha idegesítőek,de kiváló harcosok - szólt közbe Karmen.

- Akkor segítetek?? - kérdezte Eimer reménykedve.Hiszen Karmen és Torysha magasabb szinten van,mint ő.Pont ezért,remek haditervet tudnának kitalálni,ha velük lenne két profi harcos.

- Tehát kilencen vagyunk - mondta Karmen,majd lehuppant a kanapéra.

- Mi a haditerv? - kérdezte Torysha,aki éppen egy csésze teát szürcsölt.

- Ha kilencen vagyunk,akkor két csapatra oszlunk,és mindkét irányból megtámadjuk a Noroi csapatot.A csapatokat úgy kellene elrendezni,hogy igazságos legyen - mondta Iruna a tervet.

- Remek,vagyis Karmen és én,és a Higurashi testvérek.Ti pedig öten - javasolta Torysha.

- Miért ez a felállás? - kérdezte Ivake,mivel tudta,hogy Karmen és Torysha érettebbek a harcban,mégis érdekes,hogy ilyen hamar kitalálták.

- Egyszerű!Ti már eleve megszokott csapat vagytok.A két iker egyedül nem győzhet,mi pedig eleve csapat társak vagyunk.Könnyebb olyannal harcolni,akiben teljes mértékben megbízol - mondta Karmen vállrántva.

- Mi fogunk nyugatról támadni,ti pedig keletről - mondta Isiroke.

- Oké!! - mondták egyszerre,majd mindenki ment aludni.

/Eimer szobájában/

- Megbosszullak Koroni,nem hagyom,hogy a gyilkosod megússza...Szeretlek - mondta,majd becsukta a szemét és átadta magát az álmok világának.

/Ivake szobájában/

- Holnap...Várj csak haver!

/Isiroke szobájában/

Isiroke nyugodtan nézte a falat,nem tudott aludni.Rossz előérzete volt a holnappal kapcsolatban...

/Karoli szobájában/

- Miért tehette ezt? - kérdezte Karoli önmagától és az ágyban a másik oldalára fordult.Segíteni akart Irunáéknak,megbosszulni Koronit,bár tudta ez lehetetlen.Számára biztosan....

/Iruna szobájában/

- Megbosszullak Koroni!!Esküszöm,hogy megtalálom az a szemetet és végzek vele!!

Másnap.............