17.fejezet-Fesztivál

Hali!:) Megérkezett az új fejezet,és hála,hogy hamarosan vége a sulinak,gyorsabban fognak jönni a fejezetek!

U.i. Jobb oldalt lehet szavazni!

Különleges nap köszöntött Karunochára.Az emberek még a szokásosnál is vidámabbak, lelkesebbek voltak.A madarak csicsergése,a zenészek utcai játéka,valamint a fesztivál,ahol már nagyban lézengnek a gyerekek.Eljött ez a nap is,amit az emberek már oly régen vártak,a Karunochai fesztivál.Ilyenkor a falu összes lakója a térre csődül,s estélig meg sem állnak a mulatozással.Az ünnepség fénypontja mégis a tűzijáték,amit minden évben pontosan kilenckor lőnek fel.A látvány gyönyörű,így nem csoda,hogy a szerelmes párok mindig egymás társaságában élvezik.Iruna lassan tápászkodott fel,emlékeiben élénken élt Lucy emléke.Egymás után ugrottak be a képek a lányról,teljesen elvarázsolta.A fürdőbe indult,majd zuhany után felkapott egy fekete pólót,fehér nadrággal.Maga sem tudta mihez lenne kedve,de annyi biztos,hogy otthon csak Lucyra gondolna,így a kávézóba vette az irányt.Fel sem fogta igazán,hogy milyen nap van,csak miután útközben találkozott Karmennel és Toryshával.

- Sziasztok! – köszönt a srác,majd a két lány is viszonozta. – Hová mentek ennyi táskával?

- Mivel ma van a fesztivál,gondoltuk mi is kinézünk – felelte Karmen,majd tovább indultak.A két lány mindig is közel álltak egymáshoz,szinte testvérek voltak.Talán hideg álarc volt az,ami legjobb barátnőkké tette őket,de annyi biztos,hogy mindig segítenek egymásnak.Iruna egy darabig emésztgette a dolgot,majd a homlokára csapott.Nem értette,hogyan felejthette el a fesztivált.Váll rándítással lerendezte a dolgot,úgysem volt senki,akit elhívhatott volna. A kávézóban nem sok ember volt,csupán néhány felnőtt,pár,fiatal foglaltak helyet.Mégis valakin megakadt Iruna szeme.Bárhol felismerte volna a rózsaszín hajkoronát,ami azóta nem hagyta nyugodni.Komótos léptekkel indult a lány asztala felé,aki egy csésze teát szürcsölgetett,de az érkezettre felkapta a fejét.Amint megpillantotta Irunát kedvesen elmosolyodott.

- Szia – motyogta Iruna. – Szabad? – mutatott a lány melletti székre.

- Persze – mosolygott a lány,majd újra kortyolt a forró italból.Iruna fejében sok minden lejátszódott,de nem tudta,hogy kezdjen bele.Először is:leült a lány mellé,de még magyarázatot sem tud mondani tettére,hiszen nem ismeri a lányt.A nevén kívül nem tud róla semmit! – Milyen szép! – zavarta ki Irunát a gondolkozásból Lucy hangja.A lány ujját követve látta a bűvészt,aki a gyerekek és felnőtteket szórakoztatta.

- Tényleg.Van kedved eljönni velem ma este a fesztiválra?Még nem láttalak itt,szívesen megmutatnám – vett bátorságot a fiú,belül viszont tombolt,hogy a lány mit szól a kérdésre.

- Nem is tudom... – kezdett bele,de Iruna közbevágott. – Ez csak egy szimpla ismerkedés,megmutatom neked a fesztivált,legalább lesz veled egy helyi lakos is.

- Rendben – válaszolta végül Lucy,majd aranyosan elmosolyodott.Iruna mérhetetlenül boldog volt,de igyekezett nem mutatni,csak kellemes beszélgetést folytatni Lucyval.

***

Eimer Koroni halála után komolyabb lett,már nem volt olyan hirtelen haragú mint régen.Éppen Karolival sétálgatott a strandok között,mikor észrevett egy piros kalapot,amilyet már régen szeretett volna.Egy pillanatra megtorpant a kalap előtt,méregette,de esze ágában nem volt kijelenteni,hogy ő olyat szeretne.

- Tetszik? – kérdezte Karoli mosolyogva,mialatt megkérdezte az árust az áráról.

- 2612 yen – felelte az harmincas éveiben járó árus,mikor Eimer heves tiltakozásba kezdett.

- Az túl drága.Egy kalapért ez túl sok!Menjünk Karoli – fogta meg a lány kezét,és húzta volna maga után,de a szőke megmakacsolta magát.

- Akkor majd én kifizetem! – vetette fel az ötletet,de Eimer újra tiltakozni kezdett.

- Dehogy!Semmiképp!Nem kérhetem,hogy.. – sorolta volna,de Karoli előhúzta a pénztárcáját,és nem figyelve rá,kereste a pénzt.

- Nyugi.Ivakéval és Isirokéval rengeteg pénzt kaptunk,mivel segítkeztünk tegnap a díszletek vásárlásában – vonta meg a vállát és fizetett. – Egyébként is,ha tetszik,akkor ez semmiség – rázta a fejét Karoli,mire Eimer szorosan megölelte.

- Halihó csajok! – kiáltotta egy ismerős hang,mire mindketten arra fordultak.Ivake és Isiroke közelített feléjük,ezer wattos vigyorral az arcukon. –Mizújs?

- Semmi,veletek? – vont vállat Karoli.

- Hát a mi kis barátunk erősen becsajozott! – felelte Ivake perverz vigyorral az arcán,mire mindkét lány szemöldöke felszaladt.

- Ki? – kérdezte Eimer tátott szájjal,valahogy nehezére esett elhinni,hogy Iruna az illető.

- Hát Iruna!A kávézóban láttuk a kiscsajjal,és amikor kifaggattuk,azt mondta,hogy elhívta a fesztiválra – ecsetelte az új infókat,a végére pedig felröhögött.Mindkét lány meglepetten nézett rá,majd Karoli arcára kiült a szomorúság.Szomorú volt,mert tudta,valahogy érezte,hogy Irunának tetszik ez a bizonyos lány.

- És mi a neve? – motyogta Karoli.Az elkeseredettség kiült a hangjára is,ezt mindhárman észrevették,ami nem csoda.Ők hárman álltak a legközelebb Karolihoz.

- Lucy.Tegnap találkoztak – suttogta Isiroke,mire Karoli lehajtotta a fejét.Mindhárman elkeseredtek,szerették volna valamivel felvidítani a lányt.

- Ne aggódj,Lina-chan.Mi mindig itt leszünk – simogatta meg a lány fejét. – Egyébként is,gyere el velem a fesztiválra!

Karoli lassan felemelte a fejét,és könnyes szemekkel pillantott Ivakéra,aki csak vigyorgott előtte.Körbe nézett,de amikor látta barátai mosolyát, ő is elmosolyodott.

- Köszönöm – suttogta.

***

A lányok immár harci felszerelésben álltak.Eimer rövid,vállig érő hajába hullámokat csempészett,és egy egyszerű kék rövidnadrágot,piros spagetti pántos pulcsit vett fel,és persze az új kalapját.Karoli hosszú,derekáig érő hajába eleve apró hullámok voltak,de sokszorosítva az egész hullámos lett.Kék ruhát vett fel,ami nem volt egyszerű,de kihívó sem.Hajába hajpántot csempészett,s az elmaradhatatlan kereszt nyaklánc ott díszelgett a nyakában.Közös megegyezés alapján négyen mentek,azaz hivatalosan Karoli Ivakéval,Eimer pedig Isirokéval.Eimernek nem volt nagy kedve,valahogy inkább otthon ült volna,de Karoli miatt mindenképp ment.Karoli Iruna miatt nem akart menni,de ha már a barátai ennyi mindent megtesznek érte,meg kell hálálnia.Pár perccel múlt hét,de a fiúk már megérkeztek,és elismerő pillantásokkal díjazták a lányokat.

- Mehetünk? – kérdezte Ivake Karolitól,majd felelmelte a kezét,így Karoli belekarolt.Kívülről egy párnak tűntek,de aki ismerte őket,az tudta,hogy a kapcsolatuk inkább báty-húg.Isiroke és Eimer csupán egymás mellett mentek,néha beszélgettek,de inkább a csendbe burkolóztak.Az idő telt,egyszer sem találkoztak Irunáékkal,de remekül szórakoztak.A srácok a céllövölde előtt álltak,és próbáltak valamit nyerni,a lányoknak.Addig a két lány nevetett rajtuk,finom ételeket ettek.

- Tessék! – nyújtotta át Ivake a hatalmas plüss macit Karolinak,aki gyerekes lelkesedéssel köszöngette és ölelgette a fiút.

- Nem a legjobb,de remélem tetszik – nyújtotta Isiroke Eimernek egy rózsaszín pónit.

- De,nagyon tetszik – ölelte meg a fiút,majd Karolira nézett.

- Nem akartok valamit enni? – kérdezte Ivake,majd a csokis banánok felé húzta a többieket.

***

- És ehhez mit szólsz? – kérdezte Iruna Lucytól,hogy melyik ruha passzolna hozzá.A lány már könnyesre nevette magát.

- Hagyd abba – nevetett fel,majd folytatták tovább az utukat.

Időközben sokat beszélgettek,megismerkedtek.Persze egyikük sem mesélt a múltjáról,helyette olyan lényegtelen dolgokat ecseteltek,hogyha valaki kérdezne valamit,miszerint mennyit tudsz a másikról,a fiú mindenképp megbukna.Semmit sem tudott a lány múltjáról,de nem is igazán érdekelte.Egyszerűen jól érezte magát Lucyval,még ha ő idősebb is.Jóval idősebb.Hát,egy 16 éves fiúnak esztelenség lenne beleszeretni egy 21 éves lányba,azaz nőbe!De ki beszélt itt szerelemről?

- Ne haragudj,de mennem kell – nézett Lucy Iruna szemeibe,akinek értetlenség csillogott a tekintetében.Szerette volna Lucyval nézni a tűzijátékot.

- Miért? – értetlenkedett.Azt hitte Lucy jól érezte magát az elmúlt egy órában.

- Megígértem valakinek,hogy ma találkozok vele.Ne haragudj – mondta,majd szaladni kezdett. – Majd találkozunk!Szia! – kiáltott vissza,majd eltűnt a tömegben,míg Iruna ledermedve nézte a lány alakját,ami már eltűnt.

***

Karoli valamilyen késztetést érzett,hogy felmenjen a hídra,ami egy hegy felé vezet,ahonnan a legjobb a kilátás a tűzijátékra,és aminek egyik oldaláról akarják fellőni.A késztetés túl nagy volt,így gyorsan Ivake felé fordult.

- Egy perc és jövök! – hadarta a fiúnak,aki bőszen nevetett Isiroke egyik viccén.Értetlenül meredt a lányra,aki már futott is.

- Hova mész?! – kiáltott utána,de ő már eltűnt.

Karoli ahogy csak tudott,s bírta a szandálban,futott a híd felé.Halk lépteket hallott,azonnal arra fordította a tekintetét,ahol nem várt személlyel találta szembe magát.

***

Iruna egyedül sétálgatott a tömeg között.Semmi kedve nem volt szórakozni,a gondolatai Lucy körül forogtak.Felidézte az esti öltözékét,ami egy halvány rózsaszín ruha volt,piros masnival a közepén,amit szalag tartott,ezzel kiemelve karcsúságát.Fél hosszú rózsaszín haja egyenesen hullott vállára,vérvörös szemei gyönyörűen csillogtak.Nagyot sóhajtott,és leült az egyik padra,majd tekintetét az égre szegezte.

***

- Mit keresel itt? – kérdezte Karoli,mialatt nyelt egyet.

- Erre jártam – vonta meg a vállát a fiú,majd vigyorogva hozzá tette. – De ezért megérte! – mutatott Karolira.A lány egyre mérgesebb lett,míg a fiú láthatóan jól szórakozott rajta.

- Hagyj békén,és húzz innen! – nem kiabált,minden bátorságát összeszedve nézett farkas szemet a fiúval.Végül mégis Karoli fordította el a fejét.

- Miért vagy ilyen kegyetlen velem? – letargikusan a szívére helyezte a kezét,de a szája szélén mosoly bújkált.A lányt nagyon bosszantotta,hogy Train ilyen jól szórakozik rajta.

-  Talán mert a múltkor majdnem megöltél?!Vagy mert nem is tudom..az ellenség vagy? – tette fel a költői kérdést Karoli,és hátrált egyet.

- Mért?Talán te olyan szent lennél? – lépett közelebb Train a lányhoz,majd a még egyet,és a híd széléhez szorította.

- Nem vagyok szent,de megvédem a barátaimat!

Train felnevetett,majd vigyorogva közel hajolt a lányhoz.Az ajkukat alig pár centi választotta el,de a fiú nem tett semmit,helyette vigyorogva elhúzódott.

- Még találkozunk! – intett,majd eltűnt,otthagyva a megdermedt Karolit.

***

Iruna szomorúan sétált a hegy felé.Először haza akart menni,de végül mégis maradt.Egy követ rugdosott,amikor meglátott egy női alakot.

- Karoli? – kérdezte Iruna,mintha a lány szellem lenne,és nem biztos,hogy őt látja.A lány lassan fordult meg,majd mosolyogva bólintott.

- Mit csinálsz itt egyedül? – kérdezte Iruna.

- Ivakéval és a többiekkel voltam,de eljöttem sétálni – vont vállat.Direkt nem említette Traint,mivel nem akart balhét,és amúgy is rosszul érezte magát Iruna és Lucy miatt.Sokszor gondolt rájuk,hiába kötötték le egy folytában a figyelmét.

- Szóval Ivake? – a fiú nem tudta miért kérdezte,talán egy kis féltékenységet érzett?Maga sem tudta mit érez,ezért inkább nem  kérdezett semmit.

- Igen – mondta Karoli rezzenéstelenül.

Az óra kilencet ütött,mikor feleresztették az első tűzijátékot.

- Nagyon szép – nézett Karoli csillogó szemekkel az égre.Iruna Karoli arcát fürkészte.Lucy olyan nőies,gyönyörű,mégis van valami Karoliban,és az ártatlan személyében valami,ami vonzotta.

- Igen,tényleg – nem tudta,hogy a lányra,vagy a tűzijátékra mondta,de mindegy is.Egy ideig még nézték,amikor ismerős hangokat hallottak.

- Karoli! – kiáltott Eimer,majd a lány nyakába vetette magát.Nem akart egy újabb fontos személyt elveszíteni. – Annyira aggódtunk!

Időközben a két fiú is megérkezett,majd miután Karoli haját újra összeborzolta Ivake,a lány sértődötten elfordult.

- Hol hagytad Lucyt ? – kérdezte Ivake,kissé flegmán.

- El kellett mennie – válaszolt Iruna a másik szemeibe nézve.Ivake újra válaszolni akart volna,de amikor Karoli meghúzta az inge ujját,inkább elhallgatott,és újra megsimogatta a lány fejét.

Így ért véget a fesztivál,talán az egyik legizgalmasabb eddig.Koroni nélkül,Karolival.“Új“ Eimerrel,Iruna-Lucy párossal,ellenség belépővel,Ivake-Karolival,satöbbi.