15.fejezet-Hol a határ?

- Most meghalsz!! – kiáltotta Yui,és egy határozott mozdulattal Iruna előtt termett.A srác képtelen volt védekezni,így miután a másodszor megszúrta,a harmadikra várva becsukta a szemét.A szúrás elmaradt.Nem érzett fájdalmat,semmit sem.Lassan,hunyorogva kinyitotta a szemét,s szembetalálta magát Karmennel,Torysha-val,és az ikrekkel találta szembe magát.Vagyis pontosabban a hátukkal.Karmen még időben ugrott a fiú elé,de így a bal kezén a ruhát elszakította,s a méreg terjedni kezdett a testében.Aio,Firo,Kajchiro,Train és Yui kissé meglepődtek,de nem ijedtek meg.Egyszer már harcoltak a lányokkal –vagyis alig pár perce-, így ismerik a képességeiket.Nincs ok az ijedségre – gondolták mindannyian.S talán igazuk is volt.Karmen testén horzsolások voltak,fáradt volt,az ereje nagy részét elhasználta.Torysha hófehér haja csapzottan tapadt fehér bőrére.Sora és Senna alig álltak a lábukon.Mégis egyikük sem mutatta a megfutamodás érzését.Mind képesek voltak harcolni a végsőkig,és tovább.

- Nocsak,csak nem új áldozatok?Felesleges próbálkozás,egyszer már megszúrtalak – mutatott Yui Karmen kezére,ahol egy vágás,és vörös folyadék volt látható.

- És?!Azt hiszed még egyszer megérinthetsz? – Karmen gúnyos mosolyra húzta ajkait,holott tudta,hogy nem maradt elég ereje a harcra.Ha a lányt le is győzni,a fiúk ellen már nem lenne esélye.Ők ellen már nem lenne esélye.Ő tudta a legjobban,mégsem futamodott meg.Yui mérge tisztán látható volt.Nem tűrte,hogy mások így beszéljenek vele!A fiúk inkább figyelték a lányok harcát.Hiába akartak volna beavatkozni,az úgy túl unalmas lett volna.Aio főleg Karmenre koncentrált,ugyanis az ellenség közül ő tudta a legjobban,hogy a lány teljesen kifáradt.Firo nagy unalmában köveket rugdosott maga előtt,s komoly arccal figyelte,ahogy Yui egyre bosszúsabb lesz.Kajchirot kivételesen érdekelte a „meccs“,mégis érdekesebbnek tartotta volna,ha beszállhat ő is.Train először megvetően nézett Iruna felé,majd figyelmét a másik csapatra fordította,akiket most szívesebben figyelt  volna.Mélyet sóhajtva ült le Firo mellé,s unalmas arccal nézett a csata felé.

- Mi van,haver? – guggolt le mellé Kajchiro.

- Semmi...Csak kíváncsi vagyok a főnök mit csinált a többivel.. – felelte Train elgondolkodva,s megvonta a vállát.Tényleg érdekelte,hogy mi történt velük-vagy vele.

- Ááá,szóval érdekel mi történt a kiscsajjal,akit lesmaciztál? – fordult felé vigyorogva Aio,bár próbált a harcra figyelni,ezt nem hagyhatta szó nélkül.

- Nem éppen... – fordult vissza a harc felé Train,holott ő maga nem volt biztos abban,amit mondott.Érdekelte a lány-azaz Karoli-,de nem tudta miért.Az ereje miatt,vagy mi miatt?Annyi kérdés volt a fejében,amik ahhoz a lányhoz kötötték.Szerinte csupán megölni szeretné,saját kezével.Igen,biztosan ez az! – gondolta magában.

- Aha,higgyem is el – nevetett fel Aio,majd kinyújtotta a nyelvét.Újra a harcra fordította tekintetét,és többet nem szólt.

- Ideje lenne befejezni! – nevetett fel kárörvendően,s megvetve pillantott az ikrekre,akik a földön feküdtek.Torysha szintén az ájulás szélén állt,míg Karmen sűrűn szedte a levegőt,szája szélén vér folyt végig.Yui felugrott a levegőbe,és készült,hogy pontot tegyen az ügy végére.A fiúk érdeklődve figyelték az eseményeket,Iruna viszont egyre kétségbeesettebb volt.

**Eközben Karoliéknál**

- Nem hinném,hogy menekülnötök kellene...végül is ti akartatok megtámadni minket,nem? – intézte a szavakat Pece Isirokénak és Ivakének,akik mindent beleadtak ugyan a csatába,de mégsem tudtak akár egy sérülést ejteni a vörös hajún.

- Dugulj el! – törölte le a szájáról a vért Ivake.Pece nagyot sóhajtott,majd gúnyosan elvigyorodott,és egy villám csapással megtámadta Ivakét.Isiroke és Ivake,mindketten a fának támaszkodva vették a levegőt,szitkozódtak,vagy a következő támadáson gondolkodtak.Eimer remegve fogta Karoli kezét,aki ugyan nem félt,mégis az a szorongó érzés ott volt a lelkében,miszerint a barátait meg kell védenie.Csak neki lehet esélye Pece ellen.Mégis,amikor az anyjára gondolt,hogy vele mi történt,minden határozottsága inakba dőlt.Bár nyugodtnak tűnt,mégis benne volt az az érzés,hogy ő miatta haltak meg a barátai,a családja,a szerzetes,mindenki,aki a faluban élt.Minden miatta-azaz az ereje miatt volt.

- Tényleg ennyicske erővel akartatok megtámadni minket?Ez szánalmas... -  ingatta a fejét Pece,de mégis mosolygott.Karoli hirtelen mozdulattól vezérelve felállt,és .....

**Eközben Irunáéknál**

Mindenki kíváncsian figyelte az eseményeket-természetesen a rosszak közül.A levegő megfagyott,olyan hirtelen történt az egész.Az egyik pillanatban még azt hitték vége,Karmen meghal,a többiek meghalnak,-ebben a pillanatban Aio mintha kicsit megijedt volna-,de Annak a személynek hála,mindenki megmenekült.

- Huhh,még pont időben – sóhajtott az ember,azaz a nemes,jobban mondva az immáron 9.horisage.Egy röpke pillanat alatt fogta meg Yui kezét,így az nem tudott támadni.A lány elrántotta a karját,s mérgesen meredt az előtte álló idegenre.

- Ó,már megint találkozunk? – nevetett fel a 9.,miközben Train-re nézett.A srác intett,majd tovább figyelte az eseményeket.

- Ki a franc vagy te? – kérdezte Yui dühösen,keresztbe tett kézzel.

- Ó,az nem számít.A lényeg,hogy elnézést,de mi most távozunk!Viszlát – indult  a lányok felé,majd a zsebéből kihúzott egy csiga formájú tárgyat.Mindenki értetlenül meredt rá.Egy nagyot fújt bele,ami ennek hatására hatalmas repülő szőnyeg féleséggé vált.Szinte már-már hülyének nézték a nemest,aki nem foglalkozva semmivel tette fel az ájult lányokat,majd Irunához sietett.

- Jól vagy,fiam? – kérdezte,mialatt felsegítette a fiút,és a szőnyeg felé vezette.Iruna nem szólt semmit.Szánalmasnak érezte magát,hogy nem csak nem tudta megbosszulni legjobb barátját,de még a többieket is veszélybe sodorta.Sosem gondolta,hogy ilyen erősek.Hogy ennyicske esélyük van a győzelemre.Hogy a sok edzés,csaták,küldetések alatt...semmit sem fejlődtek!

**Eközben Karoliéknál**

A csata nagyban folyik Karoli és Pece között.Egyik fél sem hátrál meg,sőt.

- Egész jó vagy! – mosolygott Pece,és egy újabb támadást mért a lányra.Mindkettőjüknek Fekete mágia a képességük,így ez egy egyfajta ki a jobb mérkőzésnek bizonyult.Mindketten talpon voltak,Pecének nyilvánvalóan nagyobb kihívást jelentett Karoli,mint a másik két srác.Ez örömmel töltötte meg,hiszen nem mindennap talál egy olyan embert,aki ugyanolyan-vagy hasonló-képességekkel van megáldva,mint ő.A lány homlokán vér csurgott,amit igyekezett minél hamarabb letörölni.Míg Pecének élvezet a harc,addig Karoli minél hamarabb szeretné befejezni.A fiúk és Eimer szomorúan nézték a küzdelmet,hiszen semmivel nem tudtak segíteni a lánynak.Ivakének eszébe jutott,amit Karoli mondott,amikor harcolni kezdett Pecével:

- Karoli? – kérdezte Eimer értetlenül,amikor Karoli felállt mellőle.A lány szemei elszántságot mutattak,ez felkeltette Pece érdeklődését is.

- Majd én harcolok ellened – mondta Karoli rekedten.A srácok értetlenül meredtek a szőkére.Fogalmuk sem volt arról,mi járhat a lány fejében.

Karoli kezdett fáradni,de a fiú ugyanúgy volt képes harcolni,mint eddig.

Hirtelen valami tornádóhoz hasonló keletkezett,így félbe kellett szakítani a csatát.Mindegyikük felnézett,ahol a nemes jókedvűen integetett,és jelbeszéddel elmutogatta,hogy „szálljatok fel“.Persze mindenki értetlenül figyelte őt.

- Ez a hülye – temette a tenyerébe a fejét Ivake,bár igazából a csapat összes tagja.Ha még nem lette volna elegen,Aio és csapata is megjelent,a morcos Yui-val.Végül nagy nehézségek árán,de megértették és felszálltak.A Noroi csapat nem ellenkezett.Tudták,ha eljön az ideje,úgyis legyőzik őket,addig izgalmasabb,ha élnek..