8.fejezet-Harcolj önmagaddal!

Sziasztok!Most egy hosszú részt hozunk,mert nem biztos,hogy lesz rész januárig.Jó olvasást!xx:Ellie&Ayumi

Dalok,amiket olvasás közben hallgathattok:Avril Lavigne-Wish you were here
                                                                         Three days grace-Over and over
                                                                          Skillet-The last night

/Tanácsteremben/

- Gondolom kérdezni akarsz valamit - mondta a fő tanácstag nyugodtan,mégis ujjaival az asztalon dobolt.A nemesen és tanácstag vezetőjén kívül senki sem tartózkodott a szobában.

- Jól gondoltad!Mégis mi volt az a erő? - kérdezte a nemes nyugtalan hangon.A tanácstag csak fújt egyet,jeléül,hogy elmondja amit tud.Felállt,majd az ablakhoz sétált,ahol éppen a hatalmas karácsonyfát díszítették.A nemes leült,és mindketten a havat kezdték nézni az ablakon keresztül.

- Ez egy nagyon régi történet! - mondta,majd a nemes felé fordult. - Volt egy papnő,a neve Izanami,a sötétség mágusa,aki mindig egy kereszt alakú nyakláncot hordott - ekkor a nemes felé fordult,akin először értetlenség látszott,azonban ezt hamar felváltotta az észrevétel.

- Úgy érted az ami a lány nyakában volt? - kérdezte nyugtalanul,hiszen ismerte ezt az erőt,melyet ha megszereznek mindennek vége.

- Igen!400 évvel ezelőtt a nagyhatalmú Resha Valentine megalkotta az öt hatalmas hatalommal rendelkező gyémántokat,a Szent ékköveket.Azonban az emberek gonoszsága miatt,Resha feláldozta magát és hatalmával a gyémántot öt felé törte.Ami szétszóródott az egész világban.Egy kivételével - itt egy kis szünetet hagyott,majd folytatta. - Resha ott született,ott volt papnő,ahol Izanami.Azt az egyet meghagyta a szentélyben.Ahol azután Izanamihoz került,most pedig Karolinál van.

- Hogy került hozzá? - kérdezte a nemes meghökkenve és kíváncsian.

- Karoli Izanami lánya.Resha leszármazotja.

- Mi?? - a nemes felállt,majd ő is az ablakhoz állt.Egy ideig csendben ültek,amit a tanácstag szakított félbe.

- A falu azóta felégett.-mondta,majd a nemes döbbent arcával találta szemben magát. - Démonok támadták meg a szentélyt az erőért,ezért égett le az egész falu.Egyetlen túlélője egy hétéves kislány volt.Akit az anyja,az élete árán védett meg.

- Miért jött ide? - kérdezte a nemes

- Nem tudom,de az biztos,hogy nem először járt itt,sőt azt sem tudom mit csinált egészen idáig a nagyvilágban - mondta a tanácstag,miközben kifelé nézett a hó hullásra.

- De  amiért itt vagy az  az,hogy te légy a következő horisage.

- Rendben vállalom!Egy feltétellel!

- Mond csak.

- Ha a kölykökre mostantól én ügyelhetek! - a tanácstag először csak elgondolkodott,de aztán beleegyezett.

- Jól van! - mondta,majd a nemes elhagyta a szobát.

/A kórházban/

- Nem akarok itt maradni! - mondta Karoli hisztérikusan.A kórház szobában mind a hatan,Karolival együtt bent voltak.

- Nyugi!Csak pár napig kell bent maradnod - mondta Iruna mosolyogva és megsimogatta Karoli fejét.Aminek következtében Karoli arca egy paradicsomra hasonlított.Ezért inkább a takaróval egész fejét betakarta.

- Szerintem több nap lesz,nézzétek szerintem lázas! - kiáltott fel Ivake aggódó hangon,ami inkább egy vékony lány hanghoz hasonlított.

- Hol? - kérdezte Eimer aggódóan,szerencsére az ő hangja normális maradt.

- Sehol! - susogta Karoli a takaró alatt.És megint kibújt a takaró alatt,de amint kibújt mindenki meglepődve néztek rá.Eddig mindig komoly és felnőttes volt,most akárcsak egy kislányt látnának.Duzzog piros pírrel az arcán,akárcsak egy aranyos kislány.Karoli nem értette miért viselkednek így,ezért értetlen arcot vágott,mire mindenki elnevette magát.

- Tényleg! - sikított fel Eimer.- El kell mennünk Kimunari úrnak segíteni.

- Tényleg! -mondta Koroni mérgesen,hiszen utál megszegni valamilyen szebályt vagy ígéretet.

- Mennünk kell Lina-chan!Vigyázz magadra! - kiáltotta Ivake és már el is tűnt az ajtóban.Mindenki elköszönt,Iruna pedig még utoljára rá mosolygott.Mikor mindenki elhagyta a kórházi szobát,Karoli elővett egy képet,amin egy kislány és az anyukája volt rajta.Egy könnycsepp csurgott le az arcán,majd ezt a követte még egy,majd még egy.A végén Karolit olyannyira beborították a könnyek,hogy nem vette észre amint a kép éles oldala megvágja a karját.A vér óvatosan,kígyó mozgásához hasonlóan csurog le a karján.Csak nézi,de hamar észbe kap és egy szalagért nyúlna,amikor egy kést fog meg.Az ott szerzett sebtől felkiáltott,de olyan halkan,hogy csak az hallaná meg,aki a szobában van.Azonban a lány teljesen egyedül van.

/Úton Kimunari felé/

- Pedig nem akartam egyedül hagyni!-mondta Eimer mérgesen,de nem tudott mit csinálni.Ha egyszer szólítja a kötelesség nem tud mit csinálni.

- Mi is így vagunk vele! - mondta Iruna,és folytatták az utukat csendben.

- Pokémon!! - kiáltott fel Ivake és megdobált mindenkit.

- Mi a szart csinálsz? - kérdezte Koroni,aki már forrt a dühben.

- Miért vagytok ilyen szar hangulatban?Olyan mintha már Lina temetését szerveznétek - mondta Ivake komolyan,látszott,hogy komolyan gondolja.Olyan neki Karoli,akár a húga.

- Nehéz beismerni,hogy egy ilyen hülyének van igaza,de igazad van - mondta nehezen Eimer.Ivake pedig büszkén felemelte a fejét,majd folytatták az utukat.Végül elérkeztek egy farmra,ahol egy kislány futott.

- Iruna,srácok!- kiabálta,majd beleugrott Iruna karjaiba.

- Akoto! - kiabálta egy öreg és ahogy tudott,futott hozzájuk.

- Jó napot! - mondták egyszerre és követték az öreget.

- A sok hó miatt,nem tudunk kint dolgozni,de szeretném ha ezeket elvégeznétek.-mondta kedvesen.

- Ennyit? - kérdezte lefagyva Ivake,mire Eimer fejbe csapta.

- Persze hogy elvégezzük - mondta Eimer mosolyogva.Neki kezdtek,azonban Akoto még mindig Irunába csimpaszkodott.Mikor végre leszállt neki álltak dolgzni,de Akoto még mindig Irunát bámulta.

- Azt hiszem bejössz neki - súgta Ivake Irunának gonosz vigyorral az arcán.De nem örülhetett sokáig,mert Eimer újra „megtámadta“,mert most a fülét húzva ráncigálta vissza dolgozni.Iruna nagyon aggódott Karoliért,a munka közben is csak rá gondolt.

- Köszönöm a kemény munkát gyerekek! - mondta az öreg kedvesen és büszkén.

- Semmiség - válaszolt Eimer,majd elindultak.Vissza akartak menni a kórházba Karolihoz,de előbb ajándékért mentek neki.

- Ez király! - mondta Ivake és egy szellem könyvre mutogatott.

- Egy lánynak nem ilyen félelmetes dolgokat kell adni,hanem valami sokkal kedvesebbet - mondta Eimer.Koroni pedig túlságosan figyelt,talán van egy lány aki tetszik neki?

Mivel sötétedett megvették a szellemes könyvet és elindultak a kórház felé.

/A kórházban/

A vér egyre jobban csurgott a kezén,ezért a sokkból hamar fel kellett ébrednie,ha nem, meghal.Talált pá kötszert és addig szorította mindkét vágást,míg a vérzés elállt.Hirtelen újra sírni kezdett,és ezt motyogta miközben a képet nézte:Bárcsak itt lennél,nagyon hiányzol!!Karoli szólt a nővérnek,aki ellátta a sebeit és újra egyedül maradt.

- Na na na na! - énekelte Ivake,miközben beértek a kóházba.Mindenkinek elege volt Ivake „tökéletes“ hangjából,ezért minél hamarabb várták,hogy megérkezzenek.

- ÁÁÁ!! - kiáltotta az egyik nővér,miközben Irunáék felé futott.

- Mi történt? - kérdezték,de furcsa választ kaptak.

- Egy szellem! - kiáltotta,majd kiszaladt a kórházból.Csak néztek utána,de hirtelen egy hangot hallottak.

- HÚÚÚ! - alig hittek a szemüknek,egy szellem ment el előttük és....és ...rájuk mosolygott.

- Wáááááááá! - kiáltotta Ivake lányos hagon és Koroni nyakába ugrott.

- Szállj le rólam! - kiáltotta,majd miután sikeresen leszedték Ivakét,Karolihoz siettek.Benyitottak és egy mosolygós arccal találták szembe magukat.

- Mi történt? - kérdezte mosolyogva Karoli.

- Egy szellem! - kiáltotta Ivake és bebújt az ágyba Karoli mellé,aki csak elpirult,míg Ivake teljesen bebújt a takaró alá.

- Ivake! - kezdte Iruna és Eimer mérgesen.Csak mindketten más miatt voltak dühösek.Iruna csöppnyi féltékenységet érzett,Eimer pedig csupán Karolit féltette Ivake hülyeségétől és perverzségétől.Azonban egyikük sem tett semmit,mert az ajtóban a szellem jelent meg,mire mindenki döbbent arcot vágott

- Wááááá!