22.fejezet- Karácsony

                                   Először is Boldog Karácsonyt és Újévet kívánunk nektek!! :*

Egy kis karácsonyi kiadás,reméljük tetszeni fog nektek.Próbálunk jövőre több fejezetet feltenni,de nem ígérünk inkább semmit,mert nagyon sokat kell most tanulnunk :)

Puszi Danny xx

Reggel Iruna hangos gyerekzsivajra ébredt.Felkelt az ágyból és az ablak felé indult.Amikor kinézett az ablakon,az egész faluban mást nem látott,csak havat.A gyerekek szánkóztak és hóembert építettek.Iruna gyorsan felöltözött,reggelizett és ment ki a faluba.Útközben talákozott Toryshaval és Karmennal.

- Boldog Karácsonyt Iru - mondták a lányok Irunának.

- Boldog Karácsonyt - mondta a fiú mosolyogva.

Torysha és Karmen a karácsonyi vásárba tartottak,amit minden évben megrendeznek.Szeretik ott eltölteni az idejüket,hiszen ott találnak mindenkinek valami ajándékot.Most úgy gondolták,hogy Ivakét is elhívják,mert tavaly mind a ketten egy félig meddig megrágott rágógumit kaptak ajándékba,mert elfelejtette,hogy karácsony van.Karoli otthon már a karácsonyfát díszítette és a karácsony partit rendezte,hiszen úgy tervezte,hogy idén meghívja az összes barátját hozzája,és együtt fogják ünnepelni az ünnepet,mint egy nagy család.Eimer is a házát díszítette és süteményeket sütött.Ivake és Isiroke inkább élvezték a havat,kint szánkóztak és hócsatáztak.

*Noroi csapat*

Aio készülődött a karácsonyra,mert ő nagyon szereti ezt az ünnepet.Gondolta,hogy elmegy Karunochaba a karácsonyi vásárba,és ott fog venni mindenkinek ajándékot.Pece nem szereti a karácsonyt,ezért nem is akar látni semmilyen karácsonyi díszt.Train,ha tudja,hogy karácsony van,akkor inkább alszik tovább,de most nem tudott mert Aio egy folytában karácsonyi énekeket énekelt.

- Kuss legyen már! - kiabálta Train Aionak.

- Miért? nem szereted a karácsonyt? - fordult oda Aio Trainhez meglepett arccal.

- Nem utálom,de szerintem ez egy nyálas ünnep.Az emberek be vannak zsongva,mert karácsony van.Én ezt nem szeretem - mondta Train.

- Eljössz velem Karunochába? - kérdezte Aio Traintől.

- Miért akarsz te Karunochába menni? - kérdezte Train.

- Minden évben van ott egy karácsonyi vásár és azt szeretném megnézni - mondta Aio.

- Menj egyedül,én biztos nem megyek oda! - mondta Train

Aio csak szomorúan nézett Trainre,addig addig nézett rá úgy,ameddig nem mondta azt,hogy elmegy vele a vásárba.Végül Aio nyert,Train elment vele Karunochába.Mikor odaértek,csak azt látták,hogy mindenhol vidám emberek vannak.A kapu előtt feltették a kapucnijukat,hogy senki ne ismerje fel őket és elindultak a vásár felé.Hirtelen,valaki mögöttük elkiáltotta magát,hogy - Idegeneknek nincs semmi keresni valójuk itt - Aio és Train megrezzentek.Azt hitték,hogy őrájuk kiabált az a valaki,de amikor hátrafordultak,hogy megnézzék ki kiabált mögöttük,látták,hogy csak egyik ember a másik embernek kiabálta ezt,de csak viccből.A 2 srác nagyon megkönnyebbült.Sok érdekes dolgot láttak,köztük látták Irunát is.Train nagy kínszenvedést élt,hogy ne támadja meg Irunát.Iruna persze nem vette őket észre.Aio amíg a gyümölcsöket nézte,addig Train csak szörnyűlködött,mint szokásosan.

Karoli nem győzte a sok munkát a karácsonyi bulihoz.Már azt hitte,hogy nem fog soha se végezni.Amikor végzett,akkor elment bevásárolni,hogy tudjon mit majd felkínálni vacsorára.Nagyon meglepődött amikor Train és Aio jött feléje.Karoli már messziről felismerte őket,még ha kapucni is van a fejükön.
- Ti mit kerestek itt? - kérdezte a lány meglepődve a fiúktól.
A 2 fiú először nem tudták,hogy kinek szólt Karoli,de amikor rájuk mutatott,akkor már rájöttek,hogy nekik szólt a kérdés.
- Mi,csak vásárolunk karácsonyra mint a többi ember - válaszolt Aio egykis mosollyal az arcán.
Train és Karoli között megint megvolt az a bizonyos szikra.
- Szóval vásároltok? - mondta Karoli még mindig meglepődve.
- Igen,megnézed miket vettünk? - kérdezte Aio Karolitól.
- Persze! -mondta már mosolyogva a lány.
Karoli megnézte,hogy miket vett Aio és Train.Train egy szót nem szólt a lányhoz csak nézte őt.Még mindig nem hitt a szemének a srác.Karoli,gondolta,hogy meghívja őket is a bulijába,hiszen karácsony van.Karoli összeszedte a bátorságát és megkérdezte,hogy van e kedvük bulizni.
- Milyen buli? - kérdezte Aio a lánytól.
- Egy karácsonyi bulit rendezek ma,és szeretném,ha ti is ott lennétek - mondta a lány mosolyogva.
- Oké,elmegyünk..És,am,elhívjuk a többieket is vagy csak nekünk szól a meghívás? - kérdezte Aio.
Karoli nem tudta,hogy mit válaszoljon erre a kérdésre,de aztán csak ennyit mondott.
- Ahogy gondoljátok,ha eljönnek akkor ott lesznek,ha nem hát nem - mondta a lány,mit sem sejtve,hogy mi fog történni,ha eljönnek mind.
Aio és Train elbúcsúztak Karolitól és indultak hazafelé.Train útközben másra nem is tudott gondolni,csak Karoli bulijára.
- Észrevettem,hogy nagyon figyeltétek egymást!! - hangzott el Aio szájából a mondat.
- Hogy? - Train feleszmélt.
- Mondom,észrevettem,hogy nagyon figyeltétek egymást -mondta még egyszer Aio.
- Mi? nem is,vagyis én biztos,hogy.....nem figyeltem őt...Hova gondolsz? - mondta Train ijedten.
- Jaj,ne mond,hogy nem...Láttam! - mondta Aio egy mosollyal az arcán.
Train nem szólt semmit sem,csak csendben mentek tovább,míg végül hazaértek.Otthon elmondták a többieknek,amit Karoli mondott.Pecenek nagyon megtetszett az az ötlet,hogy buliba menjenek.
- Elmegyünk! - mondta Pece gonosz mosollyal az arcán.
Aio nagyon megörült,hogy végre valamiben Pece is benne van,de amit utána mondott Pece,az már nem tetszett neki.
- Hahah,ha elmegyünk a buliba,akkor simán kinyírhatjuk a bandát,és egyel kevesebb gondunk lesz.Mert hát gondoljatok bele,ha kinyírjuk a Gädian ' Enjeruzu csapatot,akkor közelebb kerülünk a célunkhoz-mondta Pece ördögi kacajjal.
Este elindultak mind a 6-an a buliba.Pece,Aio,Train,Firo,Kajchiro és Yui.Amikor odaértek Aio csengetett be.Karoli kinyitotta az ajtót.Nagyon meglepődött,amikor látta,hogy a Noroi csapatból mindenki eljött.Amikor behívta őket Karoli,mindenki csak nézett,nem értették,hogy mit keresnek itt.
- Ők mit keresnek itt? - kérdezte Isiroke mérgesen Karolitól.
- Meghívtam őket is,hiszen ez a szeretet ünnepe - mondta Karoli.
- Nah,akkor ahogyan terveztük - súgta oda a többieknek.
- Oké- mondták és elkezdtek szétválni.
- Hova olyan sietősen? - hangzott el egy hang Pece háta mögül.
- Oh,én csak téged kereslek,hogy megölhesselek - mondta Pece széles vigyorral.
- Igazán? De ma karácsony van - mondta.
- Én b****k a karácsonyra - mondta Pece.
Amint ezt kimondta már támadott is.


                                                 TO BE CONTINUED

                             
                                VAJON KI FOG GYŐZNI? 

                A következő részben megtudjátok!!! :)

U.i. Bocsi a késői feltöltésért!

21.fejezet-Karoli vs Karoli

A messziből egy szörny tűnt elő,mellette pedig egy vérvörös hajú lány.Koroni ezer közül is felismerte volna Maizen Ayasagawát,az egykori Nai klán vezetőjének a lányát.Ugyan a vezető halála óta nem hallottak a klánról,Maizen apja nyomdokaiba lépve átvette a klán vezetését,persze csak titokban.Legfőbb célja a bosszú volt!

- Te meg...? – kérdezte Ivake döbbenten,de nem tudta befejezni,ugyanis Maizen egy legyezővel intett a szörnynek,aki egy csapást mért Ivakéra.

- Koroni! – kiáltotta Ivake,de a fiú eltűnt.Pár perc erejéig meg sem tudott szólalni,álmodta vagy tényleg látta a fiút?

- Mások nem látnak engem – szólalt meg Koroni a fa tetejéről.Ivakénak kedve lett volna viccelődni,hiszen így semmi hasznát nem veszi a fiúnak,de az előtte álló lány túl erősnek bizonyult,és a szörny sem volt gyerekjáték.

***

Iruna kellemetlenül érezte magát,egyfolytában forgolódott,csak Eimer szavai csengtek a fejében.Mintha ő tehetne mindenről!Tudta,hogy már akkor vége lett az összetartásnak,amikor Koroni meghalt.Akkor valami eltörött,valami,amit már lehetetlen helyrehozni.Az élet iróniája,hogy pont az az ember volt a központ,aki talán a legtávolabb volt mindenkitől.Irunával egyfolytában veszekedtek,Eimer a szerelme volt,de rengetegszer csalódtak mindenben,Karoli sosem ismerte annyira,hogy közel kerüljön hozzá,és Ivake ...bármennyit veszekedtek,barátok voltak.Most mindennek vége lett...

***

Ivake hiába várta a segítséget,az nem érkezett.A falu világos volt,de mintha kihalt volna.Senkit nem látott.

Már a harmadik találta érte a fiút,ami eltörte a bal karját.Az arcán két vágásnyom értetlenkedett, mindkét lábából ömlött a vér,alig bírt lábra állni.Koroni nem tudott segíteni.Bármennyire akart,próbált,aki már nem része a világnak,ennek a világnak,nem tehet semmit.Azért jött vissza,hogy segítsen nekik,erre semmit sem tehet.Ivakén kívül senki sem látja.Ennek pedig megvan a maga oka.Hogy miért is Ivake láthassa őt.

- Ugyan kérlek,add fel – nevetett fel Maizen,aki nagyon mulatságosnak találta a helyzetet.Ivake letörölte a szájából folyó,piros nedűt,majd jókedvűen felnevetett.

- Ugyan Maizen,semmiképp nem veszítenék egy lány ellen,foltot hagyna a büszkeségemen – tette Ivake a szívére a kezét,miközben szüntelenül vigyorgott.Maga is tudta,hogy semmi esélye sincs.

Ivake gyorsan futott a falu felé,segítséget akart kérni,de az mintha egy messzebb lett volna tőle.Elbújt az egyik bokor mögé,szíve a torkában dobogott,teljesen felpörgött az adrenalin szintje.

- Ivake – suttogta valaki,és megérintette a fiú vállát,aki összerezzent.Megfordult,de nem várt emberrel nézett szembe.

- K-Karoli? – kérdezte megdöbbenve a fiú,és a lányra nézett,aki kedvesen mosolygott rá. – Hogy kerülsz ide? Elmentél a....Mindegy,sietnünk kell mielőtt Maizenék megtalálnak! – hadarta a fiú,várva a lány reakcióját,de ő még mindig csak mosolygott.Ezt furcsállotta a leginkább a fiú.Karoli nagyon furcsán viselkedett,nem volt önmaga,pedig abban az egyben biztos volt,hogy az előtte álló lány száz százalékig az igazi Karoli.

- Semmi probléma,Ivake – nyugtatta a lány,de a mosolygáson kívül semmit sem csinált.

A fiú hátrálni kezdett,és kérdezett:

- Ki a franc vagy te? – A lány hirtelen egy kardot vett elő,és Ivake felé lépett.Hála a fiú gyors kapcsolásának,időben eltudott ugrani előle,de a lábát így is lehorzsolta.

- Szomorú,hogy az egyik barátod fog megölni,nem? – kérdezte „Karoli“,majd a tőrt Ivake nyakához szorította.Az éle felsértette a fiú bőrét,egy mozdulat kellett csupán,és Ivake meghal.

- Vigyázz! – kiáltotta egy szokatlanul ismerős hang,mire az idegen elvette Ivake nyakától a kardot,és távolabb ugrott.A fiú mélyeket lélegezve próbálta nyugtatni magát,kevés sikerrel.Amint meglátta megmentője hosszú,szőke haját,égkék szemeit,elmosolyodott.

- Te? Vagyis...Én? – Az igazi Karoli teljesen összezavarodott,mikor meglátta saját magát.A másik lány hangosan felnevetett,majd megtámadta a karddal az igazit,aki a meglepetségtől későn kapcsolt,de még ígyis megtudta állítani.Mindkét lány harcolt,hol a levegőben,hol a földön,nyomot hagyva maguk után.Ivake még most sem értette,hogy miért nem veszik észre a nemesék a harcot.Maizen ereje nem akkora,hogy ilyet képes legyen csinálni,de akkor ki volt?

Karoli egyre fáradtabb volt.A másik nem csak az erejét,de a tapasztalatát is ismerte.Mintha tényleg magával harcolt volna,csak ez az „oldala“ eltért az igazitól.Sokkal agresszívabb volt,kegyetlenül támadt Karolira.Mindkettejük testét sérülések borították,de mintha a hasonmásnak ez meg sem kottyant volna.Tovább harcoltak húsz perc után,nem akarták feladni,pedig már mindketten fáradtak.

Ivake észrevett egy árnyékot,miközben a lányokat figyelte.Megmozdulni sem bírt,nem még segíteni Karolinak,ezért a földön feküdt,ökölbe szorított kézzel.Az alakot nem látta,de egy pillanatra minden elsötétült előtte,majd elájult.

Az árnyék Karoliék felé ment,majd a kardot felvéve,amit az előbb ejtett el a hasonmás,felvéve egy pontra irányított.Egy szempillantás volt az egész,de a hasonmás hasán átszúródott a kard,az pedig összeesett,szemei fennakadtak,hatalmas vértócsa terült el alatta.

Karoli ijedten bámult először a hasonmás élettelen testére,majd a sokkból felébresztette valaki karja,amint a lány vállára teszi a kezeit.Majd Karoli számára is minden elsötétült.

Danny a karjaiba vette az ájult lányt,majd Ivake felé vitte,de még egyszer visszanézett a hasonmásra,akinek már lehúlt az álcája,és hosszú,vörös haja szinte beleolvadt a vérbe.Maizen meghalt.

20.fejezet-Létezés

"Neveld le a félelmeid,töröld le a könnyeid,engedd el a sötétebb éveidet Állj fel . Mosolyogj .Menj el."


- Hogy érted,hogy maradsz? - kérdezte meglepődve a nő.
Danny nem szólt semmit,csak mosolygott.Karoli odament Dannyhez és értetlenkedve nézte a srácot,mert nem tudta,hogy ki ő.
- Ki vagy te?- kérdezte Karoli.
- Danny - mondta a srác mosolyogva.
Megfogta Danny Karoli kezét,és csak annyit mondott neki,hogy - Még lássuk egymást -
A srác eltűnt egy szempillantás alatt.Ivake odament Karolihoz és átölelte.
- Gyere vissza velem a faluba - suttogta a lány fülébe Ivake.
- Nem megyek vissza - mondta a lány.
Ivake vállat vont és elindult vissza a faluba.Ivake aludni sem tudott,mert folyton csak arra gondolt,hogy vajon miért ment el Karoli,és ki volt az a nő,meg az a gyerek....

- Hahah,nekem kell ez a srác,tudni akarok róla mindent - lépett ki a sötétből Pece.
- Miért,nem vagyunk még elegen? - kérdezte Aio miközben fejjel lefelé volt a széken.
- Hogy mondtad?? - nézett Pece mérgesen Aio felé.
- Inkább meg se szólalj - szólalt meg Pece mögött Firo.
Pece nem számított a mögötte lévő Firora,ezért megijedt,és mérgesen fordult meg.
- Hogy képzeled,hogy csak így odasétálsz mögém és megijesztesz? - kérdezte Pece,miközben az ujját Firo mellkasára szegezte.
- Én nem akartalak megijeszteni,de ha már így megijedtél,akkor örülök,hogy jó munkát végeztem - mondta Firo,miközben Pece ujját levette a mellkasáról.
Pece inkább nem szólt semmit,csak csendben eltűnt a  sötétben.Aio csak nevetett,nem tudta,hogy min nevet,de azért nevetett.Firo csak a szemét forgatva odament Aiohoz,és lelökte a székről.
- Héj,mit csinálsz? - kérdezte mérgesen Aio,miközben a földről tápászkodott fel.
Firo nem válaszolt semmit csak a vállát megvonva kiment a házból.Firo odakint észrevette Kajchirot is,aki épp egy új technikát próbált ki.Nem ment oda hozzá,mert nem akarta zavarni őt.Pece azon gondolkodott,hogy hogyan állíthatná át azt a srácot az ő oldalukra.

Eközbeen Karunochában:

Ivake nem értette,hogy miért nem akart visszajönni Karoli a faluba.Elment Irunához is,de ő nem volt otthon.Ivake akkor elment a szokásos helyükre,ahol régen mindig ők 7-en szoktak edzeni.Nem nagyon akart visszagondolni azokra az emlékekre,mert tudta,hogy sírni fog.Mindig,amikor idejöttek akkor megígérték,hogy mindig egybe fognak tartani és nem fognak szétesni.De sajnos ez már Ivake számára egy szép emlék,mert az egyik csapat társukat már elvesztették és a többiek sem tartanak már össze.
- De visszamennék azokba az időkbe,amikor még csak ismerkedtünk egymással - mondta magában Ivake, miközben az eget fürkészte.Nem hitte volna soha se,hogy neki fog kelleni megmenteni a barátságukat.Nem tehetett mást,mert tudta,hogy azok az idők még nekik is megvannak mélyen az emlékeikben.Gondolta kimegy a temetőbe megnézi Koroni sírját.Elment a virágárushoz és vett 1 szál rózsát,mert mindig a rózsa volt a barátságuk virága.Amikor kiért a temető nagyon üres volt,nem volt ott egyetlen ember sem.Lassan odaért Koroni sírjához.A rózsát letette a sírhoz és imádkozott.Közben minden régi emlék eszébe jutott.Lassan már kezdett sötétedni,de Ivakénak nem volt kedve hazamenni,mert tudta,hogy otthon csak azon gondolkodna,hogy miért ment el Karoli,és Irunáék miért nincsenek olyan sokat együtt,mint régen.Este lett,feljött a hold.Már éjfélre járt az idő.Ivake különös hangokat

hallott,nem tudta,hogy mi lehet az így nem nagyon törődött vele.Egyszer csak arra lett figyelmes,hogy valami ás Koroni sírjánál.Közelebb ment,hogy megnézze,de amikor odament csak azt látta,hogy a sírnál egy nagy luk van ott.Amikor Ivake megfordult,háta mögött egy szellem bukkant fel.Ivake először megrémült,de aztán látta,hogy az elhunyt barátja szelleme van előtte.Koroni szelleme megszólalt.
- Szia,rég láttalak! - mondta Koroni.
- Sz-szia,én is téged! - mondta meglepődve Ivake.
Koroni csak mosolygott,és leült egy közeli keresztre.Ivake nem tudott a keresztre felülni,ezért ő a földre ült le.Koroni megkérdezte Ivakétól,hogy miért van itt még ilyen későn.Ivake az elejétől a végéig mindent elmesélt Koroninak.
- Szóval ez a helyzet veletek - mondta szomorúan Koroni.
- Igen,mindenkit megrázott az,hogy te ilyen gyorsan meghaltál - mondta Ivake.
- Sajnálom,de nem tehetek róla,én nem akartam meghalni! - kiáltotta el magát Koroni.
- Tudom,hogy te nem tehetsz róla,de akkor is jó lenne,ha még itt lehetnél,mert akkor biztos,hogy a csapat jobban összetartana - szólalt meg Ivake.
- Ismételten,csak sajnálom - mondta Koroni,miközben leugrott a keresztről.
Koroni intett egyet és elindultak a falu felé.Amikor bementek a faluba hirtelen a villanyok a faluban már világítottak.Nem tudták,hogy mi lehet ez.A sötétben egy alak bukkant fel.
- Nah,végre elérkezett ez a pillanat is! - hangzott ki a sötétből.

19.fejezet-Ice Queen

Karoli egy darabig sétált a falu felé,de amikor meghallotta a többiek közeledtét,gyorsabb tempóra váltott.Szinte futott,míg neki nem ütközött valakinek.A lány felnézett,ahol megpillantotta a barna hajú nőt,aki a faluba hozta őt.

- Mit keresel itt? – kérdezte Karoli rekedten.Nagyon meglepődött,nem értette mit keres itt.

- Érted jöttem,letelt a 6 hónap – válaszolta a nő,majd amikor meghallotta Irunáék hangját a közelből,hozzátette. – Este indulunk,készülődj! – mondta,és eltűnt.

Karoli szemei könnyesek voltak,nem akarta itt hagyni a falut,a barátait.Túlságosan fájt neki,hogy itt kell hagynia Irunát,akibe szerelmes volt.

- Karoli!? – zökkentette ki gondolataiból Iruna mérges,de egyben kíváncsi hangja.A lány erőt vett magán,eldöntötte,hogy nem fog fájdalmat okozni a barátainak,helyette megutáltatja magát velük,így az ő távozása nem fog fájni nekik.

- Igen? – kérdezte Karoli,amikor már a srácok felé fordult.Hangjában sok minden kivehető volt.Gúny,kíváncsiság,nem törődömség.

- Mi volt ez az egész?! – kiabált Iruna,de Ivake a vállára tette a kezét,így lehalkította a hangját,és hozzátette. – Magyarázd el!

- Ugyan mit? – nevetett fel Karoli gúnyosan. – Mit kellene megmagyaráznom,ha?!

Mindenki értetlenül bámult a lányra,fogalmuk sem volt miért viselkedett így,ahogyan még soha.

- Karoli – lépett közelebb hozzá Eimer,mire a lány egyet hátrébb lépett. – Nem viselkedhetsz így.Gyere,beszéljük meg...

- Nincs mit megbeszélni!Miért kellene magyarázatot tennem?!Azt teszek,amit akarok!Ismertek egyáltalán??Nem! – vágott vissza Karoli,a legjobb ténnyel,amit fel tudott hozni.Mivel igaza volt.A barátai közül senki sem volt tisztában a múltjával,csak annyit tudtak,amennyit a lány engedett.Mindig a mosolygós lányt látták,aki segíteni próbál nekik,a szerelmes kislányt,akik hercege után kajtat,észre sem vették,mennyire érett.

Karoli idegesen kifújta a levegőt,és elsétált.Szerencséjére senki nem ment utána,így a házába érve a kanapéra rogyott,és sírt.Eddig tartott a hideg álcája,az álca,ami mostanra felolvadt.A szobájába ment,pakolni.

Este hat óra lehetett,amikor az utolsóval végzett.Csöngettek.Karoli nehezen feltápászkodott,és lesietett kinyitni az ajtót.Az ajtó túloldalán Ivake ácsorgott,és amikor a lány kinyitotta az ajtót,berobogott.

- Mi volt ez? – kérte számon Ivake,de nem mérgesen,hanem kedvesen.A lány nem mondott semmit,így a fiú felment a szobájába.Karoli azonnal feleszmélt,és a fiú után sietett,de már késő volt.A fiú meglátta a bőröndöket.

- Elmész? – suttogta a fiú,és idegesen tördelte az ujjait.A lány alig láthatóan bólintott. – Miért? – kérdezte újra a fiú.

- Nincs miért itt maradnom – hazudott a lány,szemei újfent könnyekkel teltek meg,de igyekezett elfojtani őket.

- Hazudsz! – a fiú a kezeit a lány vállára helyezte,és maga felé fordította őt.

- Nem hazudok! – hámozta le magáról a fiú kezeit.  – Megyek! – jelentette ki.

- Biztos? – kérdezte újra a fiú,a lány szemeibe nézve.

- Teljesen – felelte,és megölelte a fiút.Több percig álltak így,Ivake semmiképp sem akarta elengedni a lányt.Végül Karoli elhúzódott,és elköszönt Ivakétól,aki elment.

Karoli türelmetlenül dobolt ujjaival a bőröndjén,amikor a nő megérkezett.Elindultak.Karoli még utoljára vissza emlékezett a napra,amikor idejött,a barátaira,a szerelmére,mindenre,jóra,rosszra egyaránt.A lány nem sejtette,hogy Ivake nem adja fel,és követi a lányt.

***

Eközben Lucy elment meglátogatni Irunát,aki nem volt valami jó állapotba.Nem értette,miért viselkedett így Karoli.Szüksége volt valakire,jelen esetben Lucyra,aki elfeledteti vele a Karoli témát.

- Köszi,hogy eljöttél – vitte Iruna a forró csokit a nappaliba,ahol Lucy ült.A lány kedvesen rámosolygott.

- Ugyan,erre valók a barátok – kortyolt a forró csokijából.

- Nem értem Karolit,olyan gyerekes még,szerencse,hogy te nem vagy olyan – csúszott ki Iruna száján.Lucy először meglepődött,majd furcsa mosolyra húzta a száját.

- Ugyan már,ne mondj ilyet – legyintett Lucy és nem foglalkozva az előbbi mondattal,tovább iszogatott.

Az idő gyorsan telt,rengeteget nevettek,sikerült kivernie a fejéből Karolit.Minden tökéletesen ment,míg meg nem szólalt a csengő.Iruna az ajtóhoz sietett,és kinyitotta,mögötte pedig Eimert és Isirokét pillantotta meg.Mindketten letörtek voltak,ezért is lepődtek meg,amikor meglátták Irunát,aki teljesen vidám hangulatba volt.

- Veled meg mi történt? – kérdezte Isiroke meglepődötten.

- Semmi – vont vállat Iruna mosolyogva.Eimer beljebb kukkantott.

- Itt van Lucy? – kérdezte a lány szemrehányóan,amit Iruna is észrevett.

- Ja,és? – kérdezett vissza a fekete hajú srác,és megvonta a vállát.

- Gyere csak egy kicsit – húzta a karjánál fogva Irunát Eimer távolabb a háztól.

- Most mi van?

- „Mi van?“ Mit képzelsz,mit csinálsz? – a lány látva a fiú értetlen arcát,folytatta. – Karoli?Dereng ez a név?

- Igen,mi van vele? – kérdezte Iruna flegmán,és egy követ rugdosott maga előtt.

- Ivake a délután elment hozzá,de azóta nem láttuk.Mi az előbb voltunk nála,de semmi,nem nyitotta ki!Te pedig itt szórakozol,amikor lehet,hogy valami baja esett?! – mordult rá Eimer.

- Karoli nagylány már,tud magára vigyázni – felelte Iruna gúnyosan,megnyomva a nagylány szót.Eimer próbált lenyugodni,lehajtotta a fejét.

- Tényleg megváltoztál.Igaza volt,már nem érdekelnek a barátaid,csak ő! – mutatott a lány a ház felé,azaz Lucy felé.Nem várta meg,hogy a fiú válaszoljon,csak elment.Isiroke egy szót sem szólt Irunához,helyette Eimer után futott.Iruna meglepődve nézett a barátai felé,ha még azoknak lehet nevezni őket.

Lassan sétált vissza a házba,rosszul érezte magát,bűntudata volt.Amit Eimer mondott neki igaz volt,csak nem akarta beismerni.

- Mi történt? – kérdezte Lucy,de Iruna csak a fejét rázta.

***

Már egy jó ideje sétált Karoli a nő után,utánuk titokban Ivakéval,amikor megálltak megpihenni.

- Szóval,milyen volt? – Mindketten tudták,hogy a feszültség oldása miatt kérdezte a nő,de a lány mégis válaszolt:

- Mi? – kérdezte gúnyosan,de hangja megremegett,amikor visszaemlékezett a barátaira.

- Pontosan tudod – felelte,de választ már nem kapott.

Csendben ültek,és a tüzet kémlelték.

Ivake nem tudott egy helyben várni,de tudta,ha megmozdul,vége az egésznek.A lány,akit húgaként szeretett,eltűnik.Amilyen hirtelen jött,olyan hirtelen megy.Az egyik bokorban húzta meg magát,hallgatni akarta a beszédet,de amikor annak vége lett,még kíváncsibb lett.Ki ez a nő?Miért viszi el Karolit?Miért engedelmeskedik neki?És miért hagyja el őket?! – kérdések ezrei keringtek a fejében,de választ nem kapott rájuk.Nem tudott mást tenni,minthogy csendben várni,és nem elaludni.

- Már elég késő van,pihennünk kéne.Messze vagyunk már Karunochától – szólalt meg hirtelen a nő,és lefeküdt az egyik matracra,amit a földre terített.

Karoli nem bírt aludni,a feje zsongott,egy folytában a sírás kerülgette.Mintha egy hatalmas szikla lenne a szívén.Ivake nem volt benne mit tesz,csak a lányon akart segíteni,így a matrachoz lépett,és a kezét a lány felé nyújtotta.Karoliban az ütő is megállt,sikítani akart,de amikor Ivake a szájára tapasztotta a kezét,elhallgatott.

- Mit keresel te itt?! – lihegett Karoli,próbált nyugalmat erőltetni magára,és minél hamarabb elküldeni a fiút.

- Érted jöttem.Szerinted hagyjuk,hogy csak így itt hagyj minket?

- Menj el!Hallod,Ivake?!Ez veszélyes! – remegett meg a lány,érezte a közelgő veszélyt.

- Nem megyek el!Nem hagylak itt!Nem játszhatod a Jégkirálynőt! – fogta meg Ivake Karoli kezét és megpróbálta felállítani,de a lány nem hagyta.

- Engedj el! – rántotta el a kezét.Alig mondta ki ezt a két szót,egy hatalmas szörny jelent meg.Egyenesen Karoli és Ivake felé csapott a „karjával“.

- Vigyázzatok! – kiáltotta a nő és mágikus kártyákat dobott a szörny csápja felé,ami elporladva végezte.Nem örülhettek sokáig,mert a szörny regenelrálódott.Egy csapással a fának repítette a nőt,aki eszméletét vesztette.Ivake zsuvimágiája semmit sem segített a helyzeten,így Karolinak döntenie kellett.Használja az erejét,vagy elmenekül.Nem kérdés,hogy az elsőt választotta.Mindkét kezét a keresztre szorította,lehunyta a szemét.A fekete  aura körül lengte a lányt,amikor kinyitotta vérvörös szemeit,azok semmilyen érzelmet nem tükröztek.Szem pillantás alatt a szörny előtt termett,és egy csapást mért rá.

- Soul Extinction! – A támadás egy hatalmas szakadékot okozott,a szörny elpusztult,mégsem örülhettek sokáig,ugyanis egy újabb jelent meg.Karoli szíve hirtelen zúgni kezdett,képtelen volt a Satan Soult tovább fenntartani,erőtlenül esett a szakadékba.Ivake gyorsan reagált,és elkapta a lány csuklóját,mielőtt beleesett volna,de a szörny sem tétlenkedett,újra megtámadta Ivakét,akinek így kiesett a lány keze az övéből.

- Ááá!  - sikította Karoli,és a segítség meg is érkezett.Egy vörös hajú fiú tűnt fel a semmiből,elkapta Karolit és megmentette.A lány még mindig remegett,de a fiú szorosan tartotta.

- Nyugi,nincs semmi baj – nyugtatta mosolyogva a fiú,majd a szörny felé fordult. – Hú barátom,sok bajt okoztál! – mondta vigyorogva,és még mindig ölelve Karolit,elpusztította a szörnyet.Ivake és Karoli csodálkozva figyelték a fiút,míg a barna hajú nő tudta ki ő.

Mikor a veszély elmúlt,Karoli a fa törzsében kémlelte Ivake sérült karját,a nő a fiú felé fordult.

- Mit keresel itt? – kérte számon a nő,tudta ki ő,csak azt nem,mit akar.

- Látogatóba jöttem – nézett a fiú Karoli felé. – De azt hiszem maradok.

18.fejezet-You know, I can take you straight to heaven if you let me...

Hát,akkor először Happy Summer-t kívánok!!! :) Remélem mindenkinek jól fog telni a nyári szünet... xx Ayu xx

Reggel volt,a madarak kezdtek ébredezni.
- Oh,már megint reggel vaan.. - mondta álmosan Aio.
Közben felébresztette a többieket is.
Pece álmosan bement a fürdőszobába,de valami időközben megállította.Pece meredten nézett a földre.Nem kellett sok neki,már futott is a többiekhez.
- Nah jól van,ki volt az az idióta,aki az alsógatyáját a fürdőszoba közepén hagyta?? -kérdezte dühösen a többieket.
Mindenki nézett rá,mintha nem tudnának semmiről sem,de Pece újból megkérdezte,de most már még dühösebb volt.Aio nem szólt semmit sem,csak magában nevetett,de nem nagyon bírta azt ki,hogy csak magában nevessen.Már muszáj volt hangosan nevetnie,mert úgy érezte,hogy megfullad.
- Aio te meg mit nevetsz,talán te vagy a tettes??? - kérdezte Pece Aiotól.
- Dehogyis,én biztos,hogy nem voltam,mert én azt tudom,hogy hamar mentem tegnap aludni.Én csak azon nevetek,hogy milyen hülye az aki a fürdőszoba közepén hagyja az alsógatyáját - mondta Aio.
- Akkor mégis ki volt??? Ha nem te,akkor biztos Kajchiro volt - fordult meg Pece Kajchiro felé.
- Héj,belőlem ezt kinézed?? És honnan tudjuk,hogy nem te voltál,könnyű mindenkit gyanúsítani,de persze magadat nem gyanúsítod soha - mondta dühösen Pecének Kajchiro.
- Mert én tudom,hogy nem vagyok bűnös.A bűnöst az biztos,hogy elküldöm az unokatesómhoz - mondta flegmán Pece.
- Jaaj,szegény szerencsétlen,nagyon sajnálom azt az alsógatya dobáló személyt - mondták egyszerre a srácok.
Eközben megérkezett Yui is.Pece futott Yui elé és kérdőre vonta a lányt.
- Nézz be a fürdőszobába,és Te voltál az elkövető??-kérdezte pece.
Yui benézett a fürdőszobába egy pillanatra,de elég is volt neki annyi,rögtön futott is ki onnan.
- Fúj,ti nem vagytok normálisak.És jól hallottam Pece,te rám akarod fogni? Amint látható,hogy én csak most jöttem meg - szólt mérgesen Pecéhez.
- Hát,nem csak már nincs kire fogni és hát te jöttél be azon az ajtón - mondta erőltetett mosollyal Pece.
Ez a civakodás még órákig tartott.

*Eközben Karunochában*

Megfigyelő bázis:
- Nézd ezeket a hülyéket,nem tudják eldönteni,hogy melyikük a bűnös.
- Jah,ez jobb mint a TV.
- Szerintem ezt minden karunochainak látnia kell.
- Most legyünk ilyen szemetek ezekkel a szerencsétlenekkel???
- Nem is tudják,hogy mi figyeljük  őket.

Faluban:
- Szevasz Iru,mizu???-hangzott el egy ismerős hang.
Iruna megfordult.
- Áh,hello Ivake..Én csak várok -  mondta Iruna.
- Kire? - kérdezte meglepődve Ivake.
- Oh,hát...én...am...Lucyra - nyögte ki Iruna.
- Oooo,csak nem randi?? - csillantak fel Ivake szemei.
- Áh nem,csak elmegyünk a Kibō parkba -mondta Iruna mosolyogva.
- Szóval randizni fogtok - nevetett fel Ivake.
- Ez..NEM RANDI... - kiabálta mérgesen Iruna.
Eközben megérkezett Lucy is.
- Iruna minden rendben? - kérdezte Lucy.
Iruna nem mert megfordulni.Azon agyalt,hogy vajon mióta lehet itt a lány.
- Őőő,nincs semmi gond,csak Ivakéval beszélgettem - mondta erőltetett mosollyal Iruna.
Megfordult.
- Indulhatunk? - kérdezte Iruna Lucyt.
- Persze - válaszolt a lány.
- Oké,akkor menjünk. - Mondta Iruna,és már indultak is.
Ivake gondolt egyet  és elment a temetőbe.Amikor odaért meglátta ott Eimert.Rá voltborulva Koroni sírjára és csak sírt.Először Ivake visszafordult volna,de összeszedte a bátorságát és odament Eimerhez.
- Szia.Jól vagy? - kérdezte Ivake Eimertől.
A lány megfordult és láthatóan könnyben volt mindkét szeme.
- Am,igen jól vagyok - mondta a lány és közben törölgette a szemeiről a könnycseppeket.
- Itt vagy egyedül és sírsz,miért? - kérdezte Ivake meglepődve.
- Mióta érdekel téged,hogy nekem mi a bajom?! - kérdezte kicsit mérgesen Eimer.
- Miről beszélsz? Hisz én mindig itt vagyok,ha valami gond van - mondta Ivake.
- Jah,azt te csak hiszed.Lehet,hogy itt vagy,de nem nekem hanem folyton csak azt lesed,hogy mi van a te drága Karoliddal,és velem ki fog törődni? Nekem csak Koroni volt,aki igazán törődött velem és most azt mered tőlem kérdezni,hogy minden rendben van e! -mondta mérgesen a lány.
Már ment volna el Eimer,de Ivake utána szólt.
- Várj! - kiáltotta Ivake.
- Mire várjak? Most elkezdesz mondani valamit amire azt hiszed,hogy majd csak úgy megbocsájtok neked és majd minden megoldódik.Mert ha így van,akkor nagyot tévedsz.-mondta a lány és már el is ment.
Ivake ment hazafelé,eközben az eső is eleredt.Másra nem tudott gondolni csak arra,amit Eimer mondott neki.Még sohasem látta ilyennek,szinte biztos volt,hogy valami nyomja a szívét.Este nem tudott nagyon aludni mert folyton csak gondolkozott.Hajnalban gondolt egyet és elment sétálni.Elment azokra a helyekre,ahol sokat szórakoztak Koronival amikor még 10 évesek voltak.Akkor még nem gondolta volna,ő sem és senki sem,hogy ilyen szörnyűség fog egyszer történni.Már amikor a nap is kezdett feljönni,akkor hazament.Karoli úgy gondolta,hogy meglepi Eimert reggelivel.Készített neki palacsintát és elindult a lányhoz.Amikor odaért udvariasan bekopogott az ajtón.Eimer anyja nyitott ajtót.
- Jó reggelt,Eimernek hoztam reggelit-hangzott el Karoli szájából a mondat.
- Jó reggelt neked is,Eimer még alszik,de azért felviheted neki a reggelit - mondta mosolyogva Eimer anyja.
Karoli felment és bement halkan Eimer szobájába,de ez felesleges volt mert a lány már ébren volt.Karoli odament Eimer ágyához és átnyújtotta neki a reggelit.Eimer először csak nézett Karolira, aztán elvette Karolitól a palacsintát és eldobta.Karoli csak nézett.
- Tűnés! - hangzott el Eimer szájából a szó.
Karoli nem akart semmi rosszat,ezért csendben elment a szobából.Útközben hazafelé megállt Ivakénál is.A srác kinyitotta az ajtót és behívta a házba.Elmondta Karoli,hogy mi történt vele.Ivake elmondta,hogy vele is majdnem ilyesmi történt.
- Nagyon fura volt ma Eimer,nagyon megrémisztett - mondta Karoli.
- Engem is tegnap,szinte érzem,hogy valami nyomja a szívét - mondta Ivake.
- Ha már itt tartunk akkor mit szólsz Iruna új barátnőjéhez? - tette fel a kérdést Ivake.
- Oh...hát....még nem járnak tudtommal - válaszolta Karoli.
- Csodállak,hogy így tűröd ezt az egészet - mondta a fiú.
- Micsodát? - kérdezte a lány.
- Jaj,tudom,hogy tetszik neked Iruna - mondta a fiú mosolyogva.
- Oooo,ennyire látszik? - kérdezte Karoli elpirulva.
- Igen - mondta Ivake picit szélesebb vigyorral.
- Hát van egy tervem,hogy hogyan tehetném féltékennyé Irunát - mondta Karoli.
- Hogyan? Miből gondolod,hogy féltékeny lenne? - kérdezte Ivake meglepve.
- Szinte tudom,hogy féltékeny lenne,nem mondom meg,hogy hogyan.Ezt a tervet csak most találtam ki,már csak megkell várni a megfelelő pillanatot - mondta a lány flegmán.
Amint ezt kimondta máris csörgött Ivake mobiltelefonja.
- Halló - szólt bele Ivake a telefonba.
- Szeva,most szólt a 9.Horisage,hogy küldetést kaptunk,szóval szólj Karolinak is,ha tudsz.Találkozunk a kapunál - mondta Iruna a telefonban.
- Oké - mondta Ivake és letette a telefont.
Elmondta Karolinak is,hogy mit mondott Iruna és elindultak a kapuhoz.Ott már várt rájuk Lucy,Iruna és Eimer is.A 9.horisage elmondta nekik,hogy mi a feladatuk.A noroi csapatot kellett neki megtámadni.
Amikor odaértek,rögtön támadtak,nem vártak semmire sem.Nem volt nagyon jó ötlet,mert most ott volt az egész csapat,szóval túlerőben voltak.Karoli minél közelebb akart jutni Trainhez.A többieknek azt mondta,hogy Traint ő akarja elintézni,szóval azt hagyják rá.Odament Trainhez Karoli.
- Megint itt vagy? - kérdezte Train Karolitól.
- Igen,itt vagyok,talán baj? - kérdezte mosolyogva Karoli.
- Nem - mondta Train vigyorogva.
Elkezdtek harcolni.Iruna Pecével harcolt,Eimer Yuival és Lucy pedig Firoval.Aio és Kajchiro addig figyelték a többieket,hogy hogyan harcolnak.Karoli hagyta,hogy Train megüsse őt.Karoli a földre esett.Train odament hozzá,hogy megölje,de valami más történt ez helyett.....Karoli odahajolt Trainhez és megcsókolta.Mindenki felfigyelt erre az incidensre.Még Train is meglepődött.Karoli felállt és elment.A többiek is utána mentek,mert tudták,hogy ebben a csatában nem nyerhetnek.A noroi csapat visszatért a korábbi veszekedésükhöz.Aztán végre kiderült,hogy ki volt a tettes.
.....PECE....




                                                         WOOHOO ♥

17.fejezet-Fesztivál

Hali!:) Megérkezett az új fejezet,és hála,hogy hamarosan vége a sulinak,gyorsabban fognak jönni a fejezetek!

U.i. Jobb oldalt lehet szavazni!

Különleges nap köszöntött Karunochára.Az emberek még a szokásosnál is vidámabbak, lelkesebbek voltak.A madarak csicsergése,a zenészek utcai játéka,valamint a fesztivál,ahol már nagyban lézengnek a gyerekek.Eljött ez a nap is,amit az emberek már oly régen vártak,a Karunochai fesztivál.Ilyenkor a falu összes lakója a térre csődül,s estélig meg sem állnak a mulatozással.Az ünnepség fénypontja mégis a tűzijáték,amit minden évben pontosan kilenckor lőnek fel.A látvány gyönyörű,így nem csoda,hogy a szerelmes párok mindig egymás társaságában élvezik.Iruna lassan tápászkodott fel,emlékeiben élénken élt Lucy emléke.Egymás után ugrottak be a képek a lányról,teljesen elvarázsolta.A fürdőbe indult,majd zuhany után felkapott egy fekete pólót,fehér nadrággal.Maga sem tudta mihez lenne kedve,de annyi biztos,hogy otthon csak Lucyra gondolna,így a kávézóba vette az irányt.Fel sem fogta igazán,hogy milyen nap van,csak miután útközben találkozott Karmennel és Toryshával.

- Sziasztok! – köszönt a srác,majd a két lány is viszonozta. – Hová mentek ennyi táskával?

- Mivel ma van a fesztivál,gondoltuk mi is kinézünk – felelte Karmen,majd tovább indultak.A két lány mindig is közel álltak egymáshoz,szinte testvérek voltak.Talán hideg álarc volt az,ami legjobb barátnőkké tette őket,de annyi biztos,hogy mindig segítenek egymásnak.Iruna egy darabig emésztgette a dolgot,majd a homlokára csapott.Nem értette,hogyan felejthette el a fesztivált.Váll rándítással lerendezte a dolgot,úgysem volt senki,akit elhívhatott volna. A kávézóban nem sok ember volt,csupán néhány felnőtt,pár,fiatal foglaltak helyet.Mégis valakin megakadt Iruna szeme.Bárhol felismerte volna a rózsaszín hajkoronát,ami azóta nem hagyta nyugodni.Komótos léptekkel indult a lány asztala felé,aki egy csésze teát szürcsölgetett,de az érkezettre felkapta a fejét.Amint megpillantotta Irunát kedvesen elmosolyodott.

- Szia – motyogta Iruna. – Szabad? – mutatott a lány melletti székre.

- Persze – mosolygott a lány,majd újra kortyolt a forró italból.Iruna fejében sok minden lejátszódott,de nem tudta,hogy kezdjen bele.Először is:leült a lány mellé,de még magyarázatot sem tud mondani tettére,hiszen nem ismeri a lányt.A nevén kívül nem tud róla semmit! – Milyen szép! – zavarta ki Irunát a gondolkozásból Lucy hangja.A lány ujját követve látta a bűvészt,aki a gyerekek és felnőtteket szórakoztatta.

- Tényleg.Van kedved eljönni velem ma este a fesztiválra?Még nem láttalak itt,szívesen megmutatnám – vett bátorságot a fiú,belül viszont tombolt,hogy a lány mit szól a kérdésre.

- Nem is tudom... – kezdett bele,de Iruna közbevágott. – Ez csak egy szimpla ismerkedés,megmutatom neked a fesztivált,legalább lesz veled egy helyi lakos is.

- Rendben – válaszolta végül Lucy,majd aranyosan elmosolyodott.Iruna mérhetetlenül boldog volt,de igyekezett nem mutatni,csak kellemes beszélgetést folytatni Lucyval.

***

Eimer Koroni halála után komolyabb lett,már nem volt olyan hirtelen haragú mint régen.Éppen Karolival sétálgatott a strandok között,mikor észrevett egy piros kalapot,amilyet már régen szeretett volna.Egy pillanatra megtorpant a kalap előtt,méregette,de esze ágában nem volt kijelenteni,hogy ő olyat szeretne.

- Tetszik? – kérdezte Karoli mosolyogva,mialatt megkérdezte az árust az áráról.

- 2612 yen – felelte az harmincas éveiben járó árus,mikor Eimer heves tiltakozásba kezdett.

- Az túl drága.Egy kalapért ez túl sok!Menjünk Karoli – fogta meg a lány kezét,és húzta volna maga után,de a szőke megmakacsolta magát.

- Akkor majd én kifizetem! – vetette fel az ötletet,de Eimer újra tiltakozni kezdett.

- Dehogy!Semmiképp!Nem kérhetem,hogy.. – sorolta volna,de Karoli előhúzta a pénztárcáját,és nem figyelve rá,kereste a pénzt.

- Nyugi.Ivakéval és Isirokéval rengeteg pénzt kaptunk,mivel segítkeztünk tegnap a díszletek vásárlásában – vonta meg a vállát és fizetett. – Egyébként is,ha tetszik,akkor ez semmiség – rázta a fejét Karoli,mire Eimer szorosan megölelte.

- Halihó csajok! – kiáltotta egy ismerős hang,mire mindketten arra fordultak.Ivake és Isiroke közelített feléjük,ezer wattos vigyorral az arcukon. –Mizújs?

- Semmi,veletek? – vont vállat Karoli.

- Hát a mi kis barátunk erősen becsajozott! – felelte Ivake perverz vigyorral az arcán,mire mindkét lány szemöldöke felszaladt.

- Ki? – kérdezte Eimer tátott szájjal,valahogy nehezére esett elhinni,hogy Iruna az illető.

- Hát Iruna!A kávézóban láttuk a kiscsajjal,és amikor kifaggattuk,azt mondta,hogy elhívta a fesztiválra – ecsetelte az új infókat,a végére pedig felröhögött.Mindkét lány meglepetten nézett rá,majd Karoli arcára kiült a szomorúság.Szomorú volt,mert tudta,valahogy érezte,hogy Irunának tetszik ez a bizonyos lány.

- És mi a neve? – motyogta Karoli.Az elkeseredettség kiült a hangjára is,ezt mindhárman észrevették,ami nem csoda.Ők hárman álltak a legközelebb Karolihoz.

- Lucy.Tegnap találkoztak – suttogta Isiroke,mire Karoli lehajtotta a fejét.Mindhárman elkeseredtek,szerették volna valamivel felvidítani a lányt.

- Ne aggódj,Lina-chan.Mi mindig itt leszünk – simogatta meg a lány fejét. – Egyébként is,gyere el velem a fesztiválra!

Karoli lassan felemelte a fejét,és könnyes szemekkel pillantott Ivakéra,aki csak vigyorgott előtte.Körbe nézett,de amikor látta barátai mosolyát, ő is elmosolyodott.

- Köszönöm – suttogta.

***

A lányok immár harci felszerelésben álltak.Eimer rövid,vállig érő hajába hullámokat csempészett,és egy egyszerű kék rövidnadrágot,piros spagetti pántos pulcsit vett fel,és persze az új kalapját.Karoli hosszú,derekáig érő hajába eleve apró hullámok voltak,de sokszorosítva az egész hullámos lett.Kék ruhát vett fel,ami nem volt egyszerű,de kihívó sem.Hajába hajpántot csempészett,s az elmaradhatatlan kereszt nyaklánc ott díszelgett a nyakában.Közös megegyezés alapján négyen mentek,azaz hivatalosan Karoli Ivakéval,Eimer pedig Isirokéval.Eimernek nem volt nagy kedve,valahogy inkább otthon ült volna,de Karoli miatt mindenképp ment.Karoli Iruna miatt nem akart menni,de ha már a barátai ennyi mindent megtesznek érte,meg kell hálálnia.Pár perccel múlt hét,de a fiúk már megérkeztek,és elismerő pillantásokkal díjazták a lányokat.

- Mehetünk? – kérdezte Ivake Karolitól,majd felelmelte a kezét,így Karoli belekarolt.Kívülről egy párnak tűntek,de aki ismerte őket,az tudta,hogy a kapcsolatuk inkább báty-húg.Isiroke és Eimer csupán egymás mellett mentek,néha beszélgettek,de inkább a csendbe burkolóztak.Az idő telt,egyszer sem találkoztak Irunáékkal,de remekül szórakoztak.A srácok a céllövölde előtt álltak,és próbáltak valamit nyerni,a lányoknak.Addig a két lány nevetett rajtuk,finom ételeket ettek.

- Tessék! – nyújtotta át Ivake a hatalmas plüss macit Karolinak,aki gyerekes lelkesedéssel köszöngette és ölelgette a fiút.

- Nem a legjobb,de remélem tetszik – nyújtotta Isiroke Eimernek egy rózsaszín pónit.

- De,nagyon tetszik – ölelte meg a fiút,majd Karolira nézett.

- Nem akartok valamit enni? – kérdezte Ivake,majd a csokis banánok felé húzta a többieket.

***

- És ehhez mit szólsz? – kérdezte Iruna Lucytól,hogy melyik ruha passzolna hozzá.A lány már könnyesre nevette magát.

- Hagyd abba – nevetett fel,majd folytatták tovább az utukat.

Időközben sokat beszélgettek,megismerkedtek.Persze egyikük sem mesélt a múltjáról,helyette olyan lényegtelen dolgokat ecseteltek,hogyha valaki kérdezne valamit,miszerint mennyit tudsz a másikról,a fiú mindenképp megbukna.Semmit sem tudott a lány múltjáról,de nem is igazán érdekelte.Egyszerűen jól érezte magát Lucyval,még ha ő idősebb is.Jóval idősebb.Hát,egy 16 éves fiúnak esztelenség lenne beleszeretni egy 21 éves lányba,azaz nőbe!De ki beszélt itt szerelemről?

- Ne haragudj,de mennem kell – nézett Lucy Iruna szemeibe,akinek értetlenség csillogott a tekintetében.Szerette volna Lucyval nézni a tűzijátékot.

- Miért? – értetlenkedett.Azt hitte Lucy jól érezte magát az elmúlt egy órában.

- Megígértem valakinek,hogy ma találkozok vele.Ne haragudj – mondta,majd szaladni kezdett. – Majd találkozunk!Szia! – kiáltott vissza,majd eltűnt a tömegben,míg Iruna ledermedve nézte a lány alakját,ami már eltűnt.

***

Karoli valamilyen késztetést érzett,hogy felmenjen a hídra,ami egy hegy felé vezet,ahonnan a legjobb a kilátás a tűzijátékra,és aminek egyik oldaláról akarják fellőni.A késztetés túl nagy volt,így gyorsan Ivake felé fordult.

- Egy perc és jövök! – hadarta a fiúnak,aki bőszen nevetett Isiroke egyik viccén.Értetlenül meredt a lányra,aki már futott is.

- Hova mész?! – kiáltott utána,de ő már eltűnt.

Karoli ahogy csak tudott,s bírta a szandálban,futott a híd felé.Halk lépteket hallott,azonnal arra fordította a tekintetét,ahol nem várt személlyel találta szembe magát.

***

Iruna egyedül sétálgatott a tömeg között.Semmi kedve nem volt szórakozni,a gondolatai Lucy körül forogtak.Felidézte az esti öltözékét,ami egy halvány rózsaszín ruha volt,piros masnival a közepén,amit szalag tartott,ezzel kiemelve karcsúságát.Fél hosszú rózsaszín haja egyenesen hullott vállára,vérvörös szemei gyönyörűen csillogtak.Nagyot sóhajtott,és leült az egyik padra,majd tekintetét az égre szegezte.

***

- Mit keresel itt? – kérdezte Karoli,mialatt nyelt egyet.

- Erre jártam – vonta meg a vállát a fiú,majd vigyorogva hozzá tette. – De ezért megérte! – mutatott Karolira.A lány egyre mérgesebb lett,míg a fiú láthatóan jól szórakozott rajta.

- Hagyj békén,és húzz innen! – nem kiabált,minden bátorságát összeszedve nézett farkas szemet a fiúval.Végül mégis Karoli fordította el a fejét.

- Miért vagy ilyen kegyetlen velem? – letargikusan a szívére helyezte a kezét,de a szája szélén mosoly bújkált.A lányt nagyon bosszantotta,hogy Train ilyen jól szórakozik rajta.

-  Talán mert a múltkor majdnem megöltél?!Vagy mert nem is tudom..az ellenség vagy? – tette fel a költői kérdést Karoli,és hátrált egyet.

- Mért?Talán te olyan szent lennél? – lépett közelebb Train a lányhoz,majd a még egyet,és a híd széléhez szorította.

- Nem vagyok szent,de megvédem a barátaimat!

Train felnevetett,majd vigyorogva közel hajolt a lányhoz.Az ajkukat alig pár centi választotta el,de a fiú nem tett semmit,helyette vigyorogva elhúzódott.

- Még találkozunk! – intett,majd eltűnt,otthagyva a megdermedt Karolit.

***

Iruna szomorúan sétált a hegy felé.Először haza akart menni,de végül mégis maradt.Egy követ rugdosott,amikor meglátott egy női alakot.

- Karoli? – kérdezte Iruna,mintha a lány szellem lenne,és nem biztos,hogy őt látja.A lány lassan fordult meg,majd mosolyogva bólintott.

- Mit csinálsz itt egyedül? – kérdezte Iruna.

- Ivakéval és a többiekkel voltam,de eljöttem sétálni – vont vállat.Direkt nem említette Traint,mivel nem akart balhét,és amúgy is rosszul érezte magát Iruna és Lucy miatt.Sokszor gondolt rájuk,hiába kötötték le egy folytában a figyelmét.

- Szóval Ivake? – a fiú nem tudta miért kérdezte,talán egy kis féltékenységet érzett?Maga sem tudta mit érez,ezért inkább nem  kérdezett semmit.

- Igen – mondta Karoli rezzenéstelenül.

Az óra kilencet ütött,mikor feleresztették az első tűzijátékot.

- Nagyon szép – nézett Karoli csillogó szemekkel az égre.Iruna Karoli arcát fürkészte.Lucy olyan nőies,gyönyörű,mégis van valami Karoliban,és az ártatlan személyében valami,ami vonzotta.

- Igen,tényleg – nem tudta,hogy a lányra,vagy a tűzijátékra mondta,de mindegy is.Egy ideig még nézték,amikor ismerős hangokat hallottak.

- Karoli! – kiáltott Eimer,majd a lány nyakába vetette magát.Nem akart egy újabb fontos személyt elveszíteni. – Annyira aggódtunk!

Időközben a két fiú is megérkezett,majd miután Karoli haját újra összeborzolta Ivake,a lány sértődötten elfordult.

- Hol hagytad Lucyt ? – kérdezte Ivake,kissé flegmán.

- El kellett mennie – válaszolt Iruna a másik szemeibe nézve.Ivake újra válaszolni akart volna,de amikor Karoli meghúzta az inge ujját,inkább elhallgatott,és újra megsimogatta a lány fejét.

Így ért véget a fesztivál,talán az egyik legizgalmasabb eddig.Koroni nélkül,Karolival.“Új“ Eimerrel,Iruna-Lucy párossal,ellenség belépővel,Ivake-Karolival,satöbbi.